Személyes benyomások, gondolatok, érzések merő őszinteséggel

2010. december 12., vasárnap

Ma meggyújtjuk a harmadik gyertyát


A múlt héten dióspatkót gyúrtunk anyával, advent harmadik vasárnapján pedig mákos-meggyes muffint sütöttünk. A múlt héten mi fogadtuk a vendégeket, egész vasárnap vendégjárás volt és nagy hancúr-pancúr. Most szombaton anyának lejárt az utolsó tanítási nap, és déltuán babalátni mentünk Huniékhoz, míg apa Petrozsényben vendégszerepelt. Anyának én segítettem a tájékozódásban, hogy nehogy Szentgyörgyön eltévedjünk az új házak között. Ma olyan szépen havazott, hogy kimentün egyet hógolyozni, de inkább csúszdázás lett belőle. Délután muffinsütés következett, melyet ajándékba vittünk Ákoséknak. Mostanában rengeteget legózom, és nagyon várom az angyalt, hátha elhozza azt, amit listámra is megírtam neki.

Addig is gyűjtjük Áronnal a csillagokat a jócselekedetek fájára. Tegnapi jócsillagomat például szinte véletlenül hoztam össze, mikor az útkereszteződésnél várakoztunk a kocsiban a villanyrendőr előtt. Egy szegény kislány alamizsnáért kéregetett, és a nálam lévő tábla csokit kinyújtottam neki az ablakon. Boldog voltam, hogy egy kis örömöt szereztem szegénykének. Jövő héten anyával összeállítunk egy-két cipősdoboznyi "szeretetet", amit a Zanzába viszünk, hogy karácsonykor szétosszák árvagyerekeknek.
Az lesz a tízedik csillagom!

Adventi sütés az oviban

Pénteken az oviban finom Luca pogácsát sütöttünk. Csak az kapott belőle, aki felsorolta, miből gyúrtuk össze.

2010. december 3., péntek

Az idén a Mikulás magával hozta Manócskát is

Vagyis nem egyedül érkezett az oviba, hanem Manócskával. Először Manócska kopogtatott az ajtón, aztán sajnálattal jelentette be a Mikulás késését. A Mikulás csizmája ugyanis a sok gyaloglástól elkopott. Meg is kérdeztem tőle nagy hangosan, hogy miért nem jött szarvasok húzta szánjával. Az enyhe időjárásra hivatkozott.
Manócska becipelt egy nagy ládát, mely csak varázsszóra nyílt. A sok ovis varázsigéje használt, mert pillanatok alatt kinyílt a láda fedele, s benne mindenféle eszköz, lim-lom került elő. Manócska sorra szedegette ki a kisasztalt, kanalat, széket, törpét. És mindegyikről tudott verset, mesét mondani nekünk. Mi azonban türelmetlenül vártuk a Mikulás megérkezését, aki hamarosan meg is jelent az ajtóban. Olyan volt, mint amilyennek elképzeltem: nagy fehér szakálla, orrán szemüvege, vörös palástja, fekete bőr csizmája, hátán a nagy zsákja. Olyan fáradt volt a nagy utazástól, hogy elbóbiskolt. Míg aludt meglepetést szereztünk neki: kipucoltuk cipőnket a varázskefével, és segítettünk Manócskával megvarrni a csizmáját, melytől aztán fel is ébredt, és jobb kedvre derült. Énekeltünk neki egy pár dalt, aztán kiosztotta a csomagokat.












Mégiscsak nagy dolog, hogy ellátogatott hozzánk személyesen a Mikulás!

Mit szeretnék?

„Sokat játszani a számítógépen,
rajzfilmeket nézni,sokat-sokat
szaladgálni az úton,
fölmászni a létrán,
játszani késsel, ollóval,
későn feküdni, későn kelni,
ne kelljen mindig szót fogadni,
tócsákban cipősen tapicskolni,
ne mosni hajat, fogat,
annyit ne mosakodni,
ne enni levest, csak üdítőt inni,
ne enni spenótot, salátát, semmi zöldet,
körmöt rágni,
orrot piszkálni, ha kell, ne aludni délután,
csokit, sokat,
rosszaskodni, rendetlenkedni sokat,
és az jó legyen, ne legyen rossz. (Mit szeretnék?)

(Fekete Vince)

2010. december 2., csütörtök

Az idén is elkészítettük a jócselekedetek fáját

Az első két csillag már felkerült a fára.

Várakozunk, készülődünk, próbálunk egymásra jobban figyelni, egymásra hangolódni.

Várakozás


Mit olvassunk adventben, hogy lelékben is felkészüljünk az ünnepre? Íme egy pár mesekönyv, mely a télről, a szeretetről, a karácsonyról szól. Jó, ha az embernek ilyen meséskönyvei vannak, mert minden évben felelevenítheti, és újra átélheti az ünnep lényegét, hangulatát:

Ezzel a történettel értettem meg, hogy a másokra figyelés, a közös ünnepi várakozás az, ami az erdő lakói, illetve az emberek számára a karácsonyt meghitt és feledhetetlen élménnyé varázsolja. És nem csak karácsonykor kell eszünkbe jussanak szeretteink.

Ebben a kötetben Kippkopp megtanulja mi is az a karácsonyfa, és megérti az ünnep lényegét.

Kippkopp, a kis gesztenyegyerek megmenti a kis cinkét az éhségtől és a haláltól.
Vakond, Nyuszi, Mókus és Süni, a négy jó barát elámulnak a téli táj elkápráztató szépségén.

Kingának nagyon elfoglaltak a szülei. Nem érnek rá vele foglalkozni. Kinga, miután megérti az idő lényegét, mégis rábírja szüleit, hogy meghallgassák, ami vele történt.
Borzos Peti kapzsisága folytán hamar megfeledkezik barátairól. De az a pár pillanat, melyet egyedül tölt, magárahagyatottan a nagy gabonarakásban ráébreszti, hogy jobb megosztani kincseinket barátainkkal, mint magányosan gazdagnak lenni.

2010. november 28., vasárnap

Ünnepre hangolódva

Az ünnepekre való ráhangolódás céljából karácsony és Mikulás témakörben próbál anya meséket, meseregényeket olvasni nekem esténként: Ezt a Finduszos könyvet Krisztiánéktól kaptam szülinapomra. Éppen aktuális, a Mikulás-várásról szól.
Ez utóbbit pedig Jolán keresztmamámtól kaptam évekkel ezelőtt. Most épp jól fog, mert benne Szent Márton püspök legendájától Szent Miklós püspök csodatettéig minden fontosabb szentünk története benne van.
A Mikulás és a kiscica gyerekkönyv a Naphegy Kiadónál jelent meg 4 évvel ezelőtt. Azóta kedvencemmé vált.
Az itt következő rajzom a gyermekek waltdisneys Mikulás-képét tükrözi. Vagy mégsem?



Az ünnepi olvasmányaimról, készülődéseimről rendszeresen beszámolok majd.

Advent

Ma reggel megleptem anyáékat. Vasárnap lévén későig lustálkodtak, s mikor kilenc fele kikecmeregted az ágyukból, és bepillantottak a szobámba ez a látvány fogadta őket. Elkezdődött advent, a készülődés, és vele együtt a jócselekedetek sora. Az angyal a levelet elvitte a tegnapelőtt, és én mindent megteszek, hogy lássa, milyen jó fiú vagyok. A ma reggeli ágybevetés az első a sorban.
Apáék előljártak a jó példával. Apa kezdte. Tegnap ugyanis segített kirakni a hajót, amit Danitól kaptam szülinapomra. Három órát áldozott szabadidejéből. És ez nagy ajándék. Még az is jócselekedet volt a részéről, hogy a nap hátralevő részében segített anyának a nagytakarításban. Így estig csillogott-villogott a lakás. Anya nagyon hajtott mindenkit, hogy advent első vasárnapján tiszta, feldíszített lakásban gyújthassuk meg az első gyertyát a koszorún.


Őt is figyelik odafenn az angyalok. Biztosan meg is látták igyekezetét. A főzésen, takarításon, mosáson kívül még egy új süti receptet is kipróbált. Ime az eredmény!



A lakás most már hangulatosabb lett. Kis angyalkák, csillagok, télapók, koszorúk és gyertyák jelzik, hogy hamarosan beköltözik a szeretet a szívünkbe.





Nagyon várjuk karácsonyt!

2010. november 26., péntek

Kívánságlista

Ha tudjátok az Angyal pontos címét, kérlek faxoljátok ezt a kívánságlistát, melyet itt most a blogomon közzéteszek, vagy ha véletlenül találkoztok személyesen is vele, juttassátok eszébe szerény kilétemet, és kérlek dicsérjetek, hadd nőjjek nagyra szemében, még akkor is, ha jónak lenni olyan ritkán szokott sikerülni nekem.
A jóindulat azért megvan bennem. És a NÉHA oly messze van a SOHÁtól...

Áronról nem is beszélve!

2010. november 25., csütörtök

Szent Márton, kinek igen okos paripája vala

Este fél nyolc fele, mint aki érzi, hogy szorítja az idő, vadul nekiállok egy rajznak. Mindezt azután, hogy sorra veszem a kirakó-építő játékaimat, amit szülinapomra kaptam: Bolyong-golyó, Geomag és természetesen a Legó. Ez utóbbit anyáéktól (3 in 1), amit eddig csak apával közösen raktunk, de ma délután egyedül boldogultam vele. Megjegyzem, ez körülbelül 3 óra folytonos játékot jelent.

Szóval, mikor már a pizsomát rázta anya, gyorsan papírt ragadtam, és lerajzoltam a "lovát patkoló kovács" jelenetet. Amúgy sercegett ceruzám a papíron!
Anya látván a nagy búzgóságomat, kompromisszumra lépett: el kezdte olvasni az esti mesét, hogy azzal is előbbre hozza az elalvás idejét.

A három kívánság és Az okos leány meséken rég túl volt anyám, éppen a harmadikat olvasta, mikor hirtelen felugrottam.
- Mi az, végeztél? kérdezte.
-Dehogy. Gyorsan hozzál még egy lapot, mert Szent Márton is várat magára a lúdaival!"

Végül a ludak elmaradtak a rajzomról, csak azt sikerült nyélbe ütnöm, amint Szent Márton kardjával akkorát suhintott, hogy a tűzes nyílvesszőket, melyek pajzsának irányultatnak vala, mind kettéhasadva vették vissza, az ellenség felé irányukat.

Íme a végeredmény:

2010. november 21., vasárnap

Ma van a szülinapom-pom-pom!

Pontosan 6 évvel ezelőtt, 2004-et írtak akkoriban, egy hétfői napon lehullott az első hó. Zuzmarás volt a táj... Apa hazaérkezett Németországból, reggel megittak anyával egy kávét, és bementek a kórházba, hogy az orvos bácsi segítsen anyának a világrajövetelemkor. Apa a földszinten elbúcsúzott anyától, mert tovább már nem engedték fel. Anya pizsomába öltözött, utcai ruháit apa hazavitte. Egy zacskóba anya tett nekem apró ruhácskákat, és mindent, amire még szükségem lehet életem első napjaiban.

De nekem azokban a percekben semmire nem volt szükségem. Rajta kívül. Akkor csak melegségére, ölelésére, gondoskodására vágytam. Hangja első perctől ismerős volt számomra. S annak ellenére, hogy az elhúzódó szülés miatt szemem napokig ki sem tudtam nyitni, éreztem teste melegét, hangja pedig teljesen megnyugtatott. Körülöttem mindenki mosolygott. Mikor először látogattak meg apa és nagyszüleim a kórházban, izgatottság és szeretet vett körül. "Mikor életemben először megszülettem" szeretteimnek boldogságot és elégedettséget hoztam életébe. Szüleimnek én jelentettem az élet ajándékát, szerelmük gyümölcsét. Mikor életemben előszöt megszülettem, anya és apa életében valami végérvényesen megváltozott. Anya pedig mondhatná, mint ahogy kedvenc könyvemben fogalmaz a szerző: "Mikor életemben először megszülettél, akkor én másodszor is megszülettem, kicsim!"


A szülinapomat a hétvégén ünnepeltük. Hogy fel ne fordítsuk az egész lakást, anyáék kibéreltek nekünk egy egész házat. Ahol kedvünkre legozhattunk, játszahattunk, hancúrozhattunk barátaimmal:






Mindneki eljött: Ágnes és Klára.


Legjobb szomszéd barátaim: Ákos és Máté.



Dani és nővére, Anna, Évike, első nagy ovis szerlemem és nővére Bettike.



Krisztián és húga, Ágnes.




A tortát lenn a földszinten asztalhoz ülve vártuk türelmesen:




A tortát én válsztattom: pókemberest. Anya és apa húzták a szájukat, próbáltak lebeszélni róla. De aztán, mikor anya látta, hogy hajthatatlan vagyok, azt súgta apa fülébe: "Hagyd el, az ő születésnapja lesz, hadd teljesüljön az ő kívánsága!"


Az ajándékokat együtt bontottuk ki a vendégeimmel. Nagyon sok szép játékot kaptam.



A teremben mindenki megtalálta a neki való játékot. Jó volt így együtt ünnepelni a barátokkal!



Mikor már elfáradtunk, anya mesét olvasott. Csakhogy egy meséből, aztán kettő, majd három mese lett.


Otthon tovább ünnepeltünk. Vártak rám a meglepetések. Anyáék feldíszítették szobám. Apa nagy színes betűkkel köszöntött, anya pedig rajzaimból kiállítást rendezett. A legnagyobb meglepi egy fénykép-kollázs volt: születésemtől napjainkig válogattak össze képeket, és ezt ragasztották egymás mellé anyáék egy nagy kartonlapra, hogy hadd lássam, és emlékezzem, hogy milyen nagy lettem már, és milyen jó az, ha az embernek ilyen szép családja van, és barátok veszik körül.


Mama is tortát sütött nekem.






A születésnapban legalább két jó dolog van: a buli és a sok ajándék.



Ma reggel egy jót legoztunk apával és Áronnal. Fiú-ügy!