Személyes benyomások, gondolatok, érzések merő őszinteséggel

2010. január 31., vasárnap

Téli örömök







Marci imádja a havat - úgy általában a vizet. Olyannyira, hogy belehasal a hóba, néha megeszi, nyalogatja a jégcsapot, nyáron issza a fürdővizet, meg minden. Gondolom ezzel nem csak ő van így. Hiába minden korholás, ő csak azért is! Dugiba. Mikor anya és apa nem látja.

Szeret szánkózni, sisonkázni, hóba bucskázni. Bármilyen meredek lejtőn leereszkedik.

Sajnos mindezek Áronról nem mondhatók el, ő ugyanis csak Thomas-szal foglalkozott ma is, míg mi örültünk a télnek, a hónak.


Ezért róla szánkós képet ne várjatok!

Lefekvés előtti pörgés


A héten Belluci nálunk járt, és ilyenkor ki is használjuk az alkalmat: a nyilvános szereplési lehetőséget. Sorra felpróbáltuk anya cipellőit, Bella hátára másztunk, lovagoltunk, oroszlánok voltunk meg minden.





Nincs ezen semmi csodálkozni való!


Paripám csodaszép pejkó! Bella, gyere máskor is!

2010. január 28., csütörtök

Irka-pirka


Figyeljük meg a szájak csücsörítését! ezt hívják úgy a szakirodalomban, hogy "önfeledt" munka.

2010. január 27., szerda

Babakiállítás



Anya és apa kiállításra vitt ma az oviból a Várba. A bejárat mellett kissé elidőztem a hullámvasút előtt, ami éppen nem működött. Benn a teremben rengeteg gyerek volt, és rajzokat, meg mindenféle bábokat bámultak. Ahogy sorra elsétáltam a kiállított babák mellett, lassan felismertem egy-két mesefigurát, melyeket korábban a Magyar népmesékben láthattam. Volt egy pár, amit nem ismertem, ezeknél anya segített. Egy adott pillanatban Zsike, Dávid és Eszter anyukája elhallgattatta a gyerekeket, kezdődött az előadás. Először Jolán keresztmama fuvolázott. Nagyon tetszett a gyerekeknek. Majd egy igazgató és egy néni tartott beszédet a kiállításról, és arról, hogy ki volt Benedek Elek, és mit köszönhetünk neki. Ezután játék következett. Mivel én voltam a legkisebb, én húzhattam ki az első kérdést a mesékről. Tudtam is a helyes választ (Varjúkirály), de szégyelltem elmondani.

Nekem a bábok, pontosabban Az égig érő paszuly és A rózsát nevető királykisasszony tetszettek a legjobban. De alaposan szemléltem a többi babát is.
A kiállítás után anya egy-két hiányosságát rögtön pótolni akarta, így ma kivételesen a déli lefekvéskor is részesültünk meseolvasásban.

2010. január 26., kedd

Mamáéknál

Mikor mamáékhoz megyünk, bepakolunk egy doboz játékot.

Régi barátok: Ágnes, Péter és Marci

Ágnes születésnapját ünnepeltük a hétvégén. Ez az alkalom végre egybegyűjtötte a régi jó barátokat.
"Ezek a fiúk! Csak magukkal törődnek, előszedik, kipakolják az összes játékaimat: vonatomat, autómat ... és engem számba se vesznek ... pedig nekem van születésnapom!"

Jó hír: Péter barátomnak, a nagy zenerajongónak hamarosan öccse születik!

Toplista

Pillanatnyi állás: I. helyII. hely
III. hely
IV. hely

A nagy Ő


Wall-e


4 éves születésnapjára kapta a szomszéd barátjától, Mátétól. A filmet azonban csak most néztük meg. Az egész család. Nagyon kedves történet. Nem csak gyerekeknek! Marci azóta reggel, mikor kikecmereg az ágyából, lámpafényhez tartja arcát, kitárja két kezét, akárcsak a kis Wall-e, és feltöltődik.

Még dúl a szerelem...


Késő ősszel, kürölbelül Marci szülinapján kezdődött. Azóta is egyre mélyül.


Reggel nem kell költögetni. Rögtön kiszökik az ágyból. Mikor megérkezik reggel az oviba, gyorsan vetkőzik, megkeresi Évit a szemével, aztán rohan is befele, hogy elmesélje az ő Évikéjének a legújabb híreket, például azt, hogy hallott-e Walleról, a kis rozsdás robotról, film is készült róla, mely többek között a magányos, szemétgyűjtő munkáját kitartóan és szorgalmasan végző, szeretni való robot Wall-e és a kutatórobot-lány, Éva egymásratalálásáról szól (mostanában ő a kedvenc, talán Éváért?)??? Az ebédlőbe kézenfogva sétálva beszélik meg, hogy hány gyereket is szeretnének, és hogyan is fogják hívni őket, ha lány lesz (Evelin), és hogyan ha fiú (Bence)... Búcsúzáskor könnybelábadt szemekkel adnak puszit egymásnak...
De jó oviba járni!



Ki nem emlékszik az első ovis szerelemre?

karácsonyi ajándékkönyvek


2010. január 7., csütörtök

Ide nekem a Holdat!

Jó ideje már, hogy Áron nem kéri a Boribon-könyveket. Vajon, kinőttük volna őket?
Azért nem szomorkodom, mert napközben, például játék közben van úgy, hogy felidézi Annipanni vagy Boribon történeteit. És azért sem szomorkodom, mert szerencsére Kippkoppot még mindig kedveli.
A kedvenc most mégis inkább a Sven Nordquist gyönyörű könyve, a Hova tűnt a testvérem? és a Vincent Cuvellier Amikor életemben először megszülettem. Azt apa is nagyon kedveli!

Már tudom, melyek azok az oldalak vagy illusztrációk, ahol megállunk, mint egy megszokott séta megrögzült pihenő-állomásain, és ugyanazokat a kérdéseket feltéve, meg ugyanazzal a huncut mosollyal, kacagással nevet egy-egy tréfás szófordulaton vagy részleten.

Napközben a Tévé-Macit lapozgatja, a Thomas-könyveket már kérni sem meri, csak esetleg mamától. Nem akarja látni a csalódottságot és dühöt az arcomon.

Azért mostanában a legtöbbet talán mégiscsak az Emmet-Cabban könyv első kötetét, az Ide nekem a Holdat! című mesekönyvet olvasom neki. Szerelmes a Holdba! Ezt onnan tudom, hogy esténként, mikor haztérünk a sétából, akkor mindig megkeresi a Holdat, és ugyanazzal az ámulattal és csodálattal szemléli perceken keresztül. Egyébként, ha nappal sétálunk, akkor is keresi az égbolton, de akkor szomorúan megállapítja, " A Hold, ugye alszik, anya?" Aztán nyugodtan válaszolok már századszorra is neki: "Igen, a Hold most pihen" - s közben tetszik nekem ez a bensőséges, közvetlen animizmus. Épp olyan szeretnivaló, mint a könyvben a kis vakondok.