Személyes benyomások, gondolatok, érzések merő őszinteséggel

2010. május 23., vasárnap

"...repülő akart lenni"


Marék Veronika Laci és az oroszlán című könyvének első lapjaiból az idézet. Nem értem mai napig, hogy miért "repülő". Ahányszor olvastam mindig "pilótával" helyettesítettem a repülő szót.
De a 2010-es kiadásban is hasonlóképpen "repülő" szerepel. Lehet, hogy én nem értem jól a mesét? Nem számít.
Marci és apa érti. S ez a lényeg.

katonák


ezúttal nem szendvics-katonák, hanem olyanok, melyek évtizedekkel ezelőtt, anno..., ólomból készültek... Milyen játékot vesz az apa a fiának? Hát, amilyennel ő is gyerekkorában szívesen játszott... minden pedagógiai érzékemet, és fejcsóválásomat félretéve kijelentem: ebbe, most, nem szólok bele...
élet-halál harc: "a szürke katonák, anya, az az ellenség! Látod? és most bekerítik a zöldeket! ágyudörej...Bumm! Táááámadáááááááás!"
Csatazajtól hangos a szoba.
Az erkölcsi prédikációt majd később, ha nagyobb lesz... vagy akkor már késő lesz???
"De hát, anya, Marci fiú, persze, hogy katonásdit játszik. Minden fiú katonásdit játszik! - erősíti apa.
De érzem, hogy nem tud meggyőzni.

Thomas szerelmese





Szerencsére közel van a munkahelyem a Somihoz, mert néha autóval megyek, és órák után Áront kiviszem a Somira. Olyankor szinte senki nincs a játszótáren, egy-két unokát hintáztató nyugdíjas nagszülőt vagy egy-egy babakocsit tologató kismamát leszámítva.

Nem így volt ez a hétvégén: pünkösdi szünet lévén, még olyanokkal is összetalálkozott az ember, akik régóta kinn élnek külföldön, de kapva-kaptak az alkalmon, és hazalátogattak a nagyszülőkhöz, rokonokhoz. Mi azonban nem unatkoztunk, mert Áron, hacsak tehetné egész nap a kisvonat mellett, felett, -on/-en/-ön stb. ülne, és észre sem venné a többieket.
Ma is, mint minden egyes alkalommal, áhitattal, elbűvölten bámulta a vonatot. Most szerencsére olyankor mentünk, mikor éppen indult. Jegyet váltottunk, elfoglalták helyüket az első székben, és várták, hogy végre elinduljon a kis gőzös.
A Somira kimenni nemcsak a kisvonat meg a játszótér, erdő stb. végett éri meg, hanem azért, mert mindig talál vagy lát az ember valami érdekeset. Mai alkalommal egy óriási szarvasbogarat:



Természetesen egy kis kerékpározás (mozgás) sem hiányozhatott a mai programból.


A gyerekeket alig lehet egy órakor összeszedni. Szerencsére imádnak (imádunk) Pista tatákhoz menni, és a pünkösdi ebéd ígérete meggyőzően hangzott számukra is.

Tatáéknál képesek délutáni alvás nélkül egész estig futkározni, focizni, biciklizni. Ez utóbbihoz már a nagy udvar sem elég. A kapun kívül, a szorosban egészítik ki a nyomtávot.



2010. május 19., szerda

Marci rajzai

Istenem, megértem, hogy Marci napközben gyakran gondol egy "nagyot", ceruzát ragad a kezébe, és spontán módon rajzolni kezd (Mennyire vártam már ezt a korszakot!). Így szerzek tudomást azokról a lelki folyamatokról, rejtett gondolatokról, melyek kis lelkét éppen foglalkoztatják, esetleg nyomasztják.
De szomorúságnak mostanában nyoma sincs, rajzai inkább derűsek, az élet öröméről, a megtapasztalt valóságról szólnak. Antropomorfikus, mágikus gondolkodása érhettő tetten ezeken a rajzokon, mely az óvodákorú gyerek világnézetének tipikus sajátja.
A nap is hüledezve nézi, amint a szél felkapja az ember kalapját. A két autó hamarosan összeütközik, ezt az első autó dudája is jelzi. Közben megjöttek a gólyák... tavasz van. És az sem mellékes, hogy a háztetőn épp a kéményseprő végzi a dolgát. Romániában élünk, ezt jelzi az intézményre/házra kibiggyesztett nemzeti zászló, mely itt nálunk oly gyakori: ha ünnep van azért, ha meg nincs akkor azért. Ez az, amit megfigyel nap mint nap Marci, ez a "realizmus" korszaka, mely rajzain is megjeleni. Mindezt kiegészíti egy-egy képzeletbeli elemmel: lásd kéményseprő.
Az olvasmányélmények lenyomata a rajzokban: Az Anna, Peti és Gergő könyv illusztrációs mintára próbálkozott ő is megalkotni a sajátját: Anna illeg-billeg a gyönyörűszép ruhájában. A copfocskákból szarvacskára emlékeztető érdekes hajábrázolás született... A rajzoknak általában címeket ad.
A szivárvány kedvenc témája a gyerekeknek, annak ellenére, hogy ritkán látnak. Azt hiszem ez inkább tekinthető egy filmrészlet rajzos megjelenítésének. Nemcsak az olvásmányélmények, valós élmények, hanem a filmek is mély nyomot hagynak lelkében.



4 éves kora után Marci rajzainak leggyakoribb jegye az ember és a ház ábrázolása. Emberfigurái merevek, mozdulatlanok. Mostanában azonban a vonalakkal vagy az elhelyezéssel sikerül Marcinak némi mozgásélményt adni a rajzoknak. Ennek a kornak a jellegzetessége az ún. lámpaember, mely kisfejű és hosszú törzsű alakot jelent. Az arcokon tükröződő érzelmeket természetesen még nem tudja ábrázolni, csak sematikusan a száj állásával: szomorúság, vidámság vagy éppen csodálkozás (lásd ovális száj), főleg a napocskán lehet ezt megfigyelni.
A testhelyzetek is általában sematikusak, állnak a figurák, de már gyakran ábrázol embert ülő helyzetben, pl. autóban. A vonalak csatlakozása még nem eléggé precíz, gyakran fuserál, ezt a színhasználatban és a terek satírozással való kitöltésében szoktam lemérni.
Ez utóbbi rajza elég nagy odaadással készült a tegnap délután. Marci és Áron látható rajta, Vili tatáék háza, Edéék garázsa (ezt jelzi a sziréna), a ház hátánál pedig az állatkertbe vezető út. A cseresznyefa (hát ez engem is meglepett), mint a nyár utáni vágyakozás jelenik meg.
Jöjjön már a nyár!

2010. május 17., hétfő

Múzeumok "délutánja"


Az eső sajnos beleszólt az ásatásba, így csupán egy kincset sikerült kiásni a Várban. Szerencsére a foglalkozásokra be lehetett vonulni egy-egy építmény/sátor alá. Annak ellenére, hogy mindenütt esőt ígértek, a szervezőknek a múzeumban kellett volna a foglalkozásokat megtervezniük. Habár olyan nagy volt az érdeklődés, hogy oda nem fértünk volna el. A természettudományiban pedig kritikán alúli volt a program meg a kiállítás.
Még sokat kell tanulniuk a múzológusoknak, hogy színvonalas programokkal, foglalkozásokkal szólítsák meg a gyerekeket, családokat.
A nagy tömeg (mely, az eső ellnére összegyűlt a Várban) igazolja, hogy igény van rá, lenne rá...
csak...
A gyerekprogramokat pedig semmiképp nem tervezném alvásidőre!
Az anyagi támogatottság hiánya, a szegényes felhozatal pedig magáért beszélt.

2010. május 4., kedd

Kása


"Már a hurka-kolbász régen elfogyott, már csak a négy kis sonka lógott a kamrában, meg olyan vékony szalonna, mint egy papírszelet. Ehhoz nem volt szabad nyúlni, ezt még tartogatta édesanyám, de azért mi jól éltünk. krumpli volt, és volt nagy főzési tudomány: édesanyám maga komponálta az ételeket. Minden napra kitalált valami újat. Még akukoricakását is úgy tudta tányérra rakni, hogy ettől sikítottunk örömünkben. Rajzot csinált a tányérban. Körbe csepegtette és elmesélte, hogy ... "ez a meghódítani való vár, ...itt fog bemenni a kiskanál, mint egy ostromló hadsereg..., hopp, és bekapja a baktert..., hopp, és bekapja a katonát..., hopp, bekapja a hadvezért...
Úgy bekapkodtuk a kukoricakását, mint a mazsolát" (Móricz Zsigmond)



Megjelent a Tatu és Patu sorozat 3. magyar nyelvű kötete

A sorozat előbbi kötetei (Tatu és Patu fura masinái, Tatu és Patu a munka hevében) is nagy sikernek örvendtek, de már ideje volt egy kis "friss tintának". Elég későn értesültünk a 3. kötet megjelenéséről, de egy pár nap alatt már kezükben is forgathatták (lásd a globalizmus előnyei). Még Áron is kedveli!
Érdekes, még mindig "finnéktől" fordítjuk, mert ennek a műfajnak a magyar meghonosítása, úgy néz ki, nálunk még várat magára (pedig volna rá igény!).

2010. május 3., hétfő

VI. Gyermekirodalmi fesztivál és vásár






Az új felhozatalból következő könyveket vásárolnám meg fiaimnak és magamnak :)


1. Berg Judit: Maszat épít (Pagony), ill. Agócs Irisz










2. Nyulász Péter: Miazmég (Móra), ill. Szalma Edit














3. Módra Ildikó: Trapp (Naphegy), ill. Szalma Edit






4. Marék Veronika: Boribon focizik (Pagony), ill. uő.











5. Bátky András: Pipogya, a budapesti medve (Pagony), ill. Gyöngyösi Adrienn







6. Lackfi János (szerk.): Aranysityak (Csodaceruza), ill. Molnár Jacquelin





7. G. Szász Ilona: A mindentvarró tű (General Press),
ill. Szegedi Katalin
... az illusztrációkban biztosan nem fogok csalódni: nézzük meg a listát:
a magyar gyerekkönyv-illusztrátorok színe-java.
A tartalmukat pedig döntsék el azok a csimoták, akiknek írták, akiknek szól!!!
:))
Gyermeknap közeleg...
De szeretnék gyermek lenni!
Fellendülőben a magyar gyerekkönyvkiadás!

"Az adhatás gyönyörűsége"

Marcitól kaptam ma az óvodában ezt a rajzot.
Nem tudom, mikor volt rá ideje, mert ma más kötelező tevékenységek voltak, legalábbis a kifüggesztett munkák alapján. Ez egy fakultatív rajz lehetett...
Virágot úton útfélen szed nekem. Számára az a virág, amit ő szakít le!
Ma már tudom, hogy mióta gyerekeim vannak, a három legszebb ünnep számomra az anyák napja és a fiaim születésnapja.
Kinek nincs, az nem is tudja...
mit jelent síró szemekkel virágot nyújtani át édesanyánknak. Anya és lánya igazán akkor találkozik lélekben, legalábbis a gyerek szemszögéből, mikor ő is életet ad...

2010. május 2., vasárnap

Anyák napi piknik

Ma ünnepeltük tatának a szülijét. Egész jól szórakoztam az udvaron, míg tata tüzet rakott.




A hepehupás földre kartondobozokat fektettünk, és Áronnal arra építettünk.


Tegnap apa rakta a tüzet.



Anya terítette az asztalt. Áron is megéhezett, mert ott rakosgatot az asztal körül. Pedig azelőtt még autópályának használta.




Ezt a flekkent már Pista tata sütötte az udvaron.
Így nálunk sem maradt el a hagyományos május eleji flekkenezés...

Marci kirándul

Május elsején aki teheti, és kedve tartja kisétál a természetbe. A mi családunk is felkerekedett ezen a napon, és kirándulni indult.
Hátizsákomat teletömtem mindenféle kacattal: fejszével, vízzel, játékautóval, kalappal... Apa hiába figyelmeztetett, hogy túl súlyosra sikerült, én nem voltam hajlandó bármit is kiszedni utólag belőle.


Egy ideig autóval mentünk, ameddig lehetett, aztán a kaptatónak már gyalog vágtunk neki. Figyeltük a természetet, hallgattuk a madárcsivitelést, tücsökcirpelést...
Ünnepi csend vett körül bennünket.


A földútnak véget ért, s mi folytattuk utunkat a fűben. Fel akartunk jutni a csőszházhoz, melyet lentről apa meg is mutatott.



Egy-két hettel ezelőtt bő eső eshetett, mert a pocsolyákban vizet találtunk. Néhol sár volt. Itt találkoztunk egy gyíkkal, aki mozdulatlanul figyelt bennünket. Tovább folytattuk utunkat.


Bogarak, hangyák, mindenféle csúszó-mászók kerültek elénk. Ezt a katibogarat apa vette észre, de mire szólt volna Áronnak, tovarepült. Pedig imádja a katibogarakat!

Vissza-visszapillantottam a hegyoldalról. Előttem terült el a falu, jól kivehető volt a határ. Gólyák kerestek eledelt a Nyárádban, és egy-két egerésző ölyv is keringett, szállt a magasban.
Tekintetünk mindent befogott: eget és földet. Mindent megfigyeltünk, ami mozgott és élt.

Egy csiga épp felfele kapaszkodott egy rögös pásztán.


Ez a kép már fenn a csőszház bejáratánál készült, ahol megpihentünk egy kicsit.


Pitypangot fújtunk,

Szamártövist kerülgettünk, pókokat ijesztgettünk, gombát szedtünk, erdőben szaladgáltunk.





Míg apa előkészítette a tűzhelyet, és húst sütött, anyával kiolvastuk a Nők Lapját.



Apa büszkén mesélt boldog gyermekkoráról, arról, hogy miként tekeregte el a napot, melyek voltak a kedvenc helyei, mennyire ismerte a környék minden tenyérnyi helyét, mit jelentett számára ez a végtelen táj, ahol megtanulta tisztelni a természetet.