Személyes benyomások, gondolatok, érzések merő őszinteséggel

2010. augusztus 21., szombat

Piknikezés










Az idei nyaralásunk egynaposra sikeredett. De anya így is elégedett, mert sikerült a nyár folyamán kifesteni a lakást. Apa a felújítás után szigorú kiképzést tartott nekünk, ami a falak tisztántartására vonatkozott. "Ha még egyszer meglátom, hogy összepiszkoljátok vagy összefestitek a falat, akkor legközelebb ti fogjátok kifesteni az egész lakást!" - mondta apa szigorúan, és nekem akarva-akaratlan Bartos Erika Anna, Peti és Gergő Játsszunk együtt könyvéből a Falfirka-mese jutott az eszembe. Egyébként Anyáéknak mindenki azt javasolta, hogy jelöljenek ki egy üres falat, melyre lehet rajzolni, és akkor ott kiélhettük volna a falra firkálási szenvedélyünket. Csakhogy ők nem is sejtik, hogy a falak nem az irkafirkálástól néztek ki olyan siralmasan, hanem a falkaparástól, mely, valljuk be őszintén, inkább az Áron műve volt. Egy szó, mint száz, az idei nyaralásunk odaveszett a "felújítás" (mit is jelent ez a szó?) égisze alatt!

A hosszantartó nyaralást kárpótolta az egy-két napos kirándulás, piknik vagy nagyszülőknél töltött vakációzás. És az a tény, hogy együtt volt a család. "Örülj, fiam, hogy ilyen szerencsés vagy, hogy szüleid egész nyáron itthon vannak, és a kívánságaidat lesik, hol fagyizni, hol strandolni visznek! Bezzeg az én időmben... nem hordoztak egész nyáron úszótanfolyamra, hogy egészségesen fejlődjenek az izmaim! Örülj, hogy egész nap együtt a család! Mert ott van például szegény Déneske, aki egész évben csak kétszer látja a szüleit, s akkor is pár napra!" és ezzel már kezdtem is sejteni, hogy igazából anyának igaza van.

Ma piknikezni voltunk Ágnesékkel. Kimentünk a Kincses dombra, mely onnan kapta a backamadarasiaktól a nevét, hogy évekkel ezelőtt szántás közben régi tárgyakra bukkantak a falubeliek. Szerencsére Ágnesék kukkert is hoztak, így az idő nagyrészét kukucskálással töltöttem (tücsköt-bogarat meglestem). Hazafele jövet megálltunk "tejfelezni" is egy kicsit. Ágnesék sehogy sem tudták megérteni, miért nem "felfedezésnek" hívjuk ezt az akciót. Hosszú lett volna elmesélni a Micimackós filmet, így megegyeztünk, hogy felderítésről beszélünk ezután. Egy-két "párducölő galócán" kívül azonban semmi érdekeset nem találtunk.
A függőágyért eleinte verekedés folyt, de egy-két óra múlva már üresen lógott a két fán, melytől keresztapa kikötötte. A húslerágással is gondjaim voltak, annak ellenére, hogy irigykedve figyeltem, hogy a lányok milyen jóízűen szopogatják le a csontokat. Jobban érdekeltek az avarban nyüzsgő hangyák, az égen keringő madarak vagy a juhnyájat terelgető juhászkutyák.

A piknikezésben azt szeretem a legjobban (na, jó, a szabadtéri frizbin, focin és a kártyázáson kívül), mikor végre élmenyekben és tapasztalatokban gazdagon hazaérek, és elővehetem a tűzoltós Legómat, és pizsomaosztásig egy jót játszhatok :).

2010. augusztus 7., szombat

Marci megtanult sakkozni

Az úszótanfolyamon kívüli napi szórakozásává vált a sakkozás, így aztán reggel, délben és este egyéb nincs csak a sakktáblával a kezében hol apát, hol engem kér fel egy partira. S mikor már mindkettőnknek sakk-mattot ad, akkor kezd el Áronnal játszani, egy lightosabbat, melyben inkább a tanításon van a lényeg. Mikor már azon is túl van, akkor kérlelve kér, hogy sétáljunk át tatáékhoz, mert ő biztosan kapható még egy utolsó játszmára a nap végén. Olyankor a kellemes nyári alkonyatban együtt drukkol a család apraja-nagyja a legifjabb sportolónak. S nem érti, még mindig, miért sport a sakk!!!! Ha nem lankad a kéz a láb megannyi parti után se?!
...mint például egy medencehosszú tutajozás után...

Állatkerti séta















Havonta legalább egyszer a család ellátogat az állatkertbe: anya szeret sétálni a fák közt, apa kiélheti művészfotósi hajlamait, mi Áronnal pedig biciklizés közben (sima aszfaltos járda!) megnézhetjük, hogy utolsó látogatásunk óta történt-e valami változás Gézuéknál (így hívjuk a legkisebb pirosfenekű páviánkölyköt) vagy mekkorára nőttek Kecskéék.
Bizonyos állatoknál pl. kígyók, tengerimalacok, kecskék, majmok, medvék több időt állunk, másokat szinte rohanva áthaladunk (papagájok).

Áron kedvencei a kígyók, én inkább a kecskék etetésével szeretem a séta nagyobb részét eltölteni. Nem maradhat el a pattogatott kukorica sem. Szeretem az állatkertben, mert nincs nagy meleg, az öreg fák kövér árnyékot tartanak az erdőben, és mindig akad egy-két érdekesség, ami eddig mindig elkerülte figyelmemet.