Jó nekem!

Ismeritek Janikovszky Éva Jó nekem! című könyvét? Most folytatom a kérdéssort:

Jó nekem, mert szüleim mindenfele visznek: úszodába, lovagolni ... És nem mondják folyton, hogy "Bezzeg az én időmben...!"

Jó nekem, mert, ha kérem elvisznek a McDonaldsba.

Jó nekem, mert, ha kérem, biciklit és görit vesznek nekem.

Jó nekem, mert van egy kisöcsim, akit mindenféle trükkre megtaníthatok.

Jó nekünk, mert együtt kacarászhatunk este lefekvés előtt.

És jó anyáéknak, hogy két ilyen szép, okos, ügyes és főleg szerény kisgyerekük van, mint én.

Jó nekem (Vajon, jó nekem?), mert ilyen anyukám és apukám van, aki rámfigyel, ha kérdezem, és szigorúan nevel minket, hogy ne legyünk olyanok, mint a szomszéd "Pistuka", aki a múltkor is lelökte a Jeneiék lányát biciklizés közben... és nem tudta megmondani, hogy mennyi 2 meg 2...

Vagy itt van például Déneske, aki elmúlt 6 éves, de se biciklizni, se görizni nem tud, és azt sem tudja megmondani, hogy ki írta a Csoda és Kószát vagy Boribont vagy Csiperke bácsit (igaz, azt még én sem tudom). De akkor is!

Azt hiszem, szüleim sem szeretnék, ha ez a Déneske én lennék, vagy fordítva, én volnék olyan, mint Déneske.

Vagy itt van például Karcsika...

Róla jobb, ha nem is beszélünk!

Jó nekem!

Évi szülinapja

A hétvégén meghívót kaptunk Évi szülijére, amit egy rangen tartott unokatestvérével, ovispajtásommal, Tamással együtt. Mindenki hivatalos volt a csoportból, szülőkkel együtt.

Megismerkedtem Shrek rokonaival.

Magamra is jutott egy kis idő. Megfigyelhettem tücsköt-bogarat.

Dél körül kezdtek összegyűlni a vendégek. Közben bográcson főtt az ebéd, a gulyás. Ezalatt a tűz körül sertepertéltünk.

Eleinte hűvösebb volt, de Évi anyukája finom itallal és kávéval kínált bennünket. Lassan felmelegedett az idő.

Évike volt a legboldogabb, mert mindenki eljött!

Még az óvónénik is.

Barátommal, Botival sugdolóztunk a lányokról.

Közösen asztalhoz ültünk, és ebédeltünk, mint az oviban.

Tamásnak kalózos tortája volt.

Évinek Barbies.

Áron megbarátkozott egy házőrzővel.

Társasjátékoztunk.

Szüleink is jól érezték magukat.

Végül aztán hazamentünk.

Természetközelben (Pista tatáék udvarán)

Készülünk a nagybetűs MAJÁLISRA.
Főpróba: április 24-én szombaton a Nyomáti tetőn, a lovardánál.

Vakációs élmények

Sok minden történt velem a vakációban. Többek között locsolkodás, rokoni látogatások, ünnepi ebédek stb. De a legnagyobb élményem az volt, hogy megtanultam görizni. Na, jó. Ez egy kicsit túlzás. Tény, hogy egyedül kimegyek, és támasz nélkül teszek egy kört a játszótér körül. A szüleim egyre elfogultabbakká válnak. Annál is inkább, mert a vakációban írni kezdtem.

A rajzaimnak címeket adok, és mindezt teljesen egyedül. Anya nem tanított vagy ilyensmi...

A vakációban azonban volt egy szomorú élményem is. Amikor kikísértük anyát a vasútállomásra és tanúi voltunk Áronnal annak, ahogy anyát elvitte a fekete vonat. Én már a vonat láttán sírni kezdtem. Potyogtak a könnyeim, anya alig tudott lelket verni belém. Áron csak azután pityeredett el, miután a vonat elindult. Apa ott maradt az állomáson két síró-rívó puculóssal. Hát, nem lehetett könnyű neki!

De hazafele jövet megértettem, hogy most 4 napig apa gondjaira leszünk bízva, és hogy apának is roppant nehéz ellátni mindazokat a dolgokat, amit más napokon anyával együtt közösen tesznek. Elhatároztam, hogy jó leszek. Mire anya hazaért, éjjeliszekrényén ott állt a nagy szív, amit neki rajzoltam, és a búcsúzási jelenet az állomásról, amint könnyeim potyognak. Apa megdicsért, így megkaptam a piros csillagom, amiért egy uszodai lubickolós délelőttöt kértem, csak anyával kettesben!

Felejthetetlen volt! 4 óra lubickolás és játék meleg vízben!

Most arra törekszem, hogy minél hamarabb kigyűjtsem a pontokat. Még nem tudom, mit kérek cserébe érte...

U.i. Vajon apa megkapta-e a kitüntetését?

Legújabb olvasmányaim

Nemrég kaptam ajándékba ezeket a könyveket. Csiperke bácsi dedektív-története nagyon tetszett. Áron pedig első hallásra megkedvelte ezt a kis Pi-t, aki merészen lejegyzi naplójába, ha esetleg "hülyének" tart valakit. Idézem: "Képtelenség hintázni, ha amásik teljesen hülye". Megjegyzem anyának is tetszett ez a mérleghinta-filozófia.

Jaj, és szinte elfelejtettem. Kiolvastam a Boribon első két kötetét. Kicsit lassan ment, de a végén nem maradt el a katarzis élémnye: hogy én már 5 évesen kiolvastam első könyvemet! És ezzel sikerült anyát és apát teljesen lenyűgöznöm!!!

Áron névnapját ünnepeltük

Először a McDonaldsban! - ez is lehetett volna a címe ennek a beírásnak. Hiszen, ha ünnepelünk a családban, akkor ez egy jó alkalom arra, hogy valami rendhagyó dolog történjék.

És meg is történt. Anya biztos volt benne, hogy felfaljuk majd a menüt, de nem így történt. A sárkányok életre keltek, és már nem is érdekelt az ennivaló (kivétel a szörpi, amit egy szívásra kiittunk!), csak a kalandozás...

"Remélem nem válik szokássá ez a kiruccanás" - jegyezte meg anya, mikor a főtéri sétáló fele vettük utunkat.