Marcinka

Művészi egér volt Marcinka!
Vászonra pár skiccet karcinta,
S preckelt rá festéket!
Spriccolt rőtest, kéket:
Tintával pacákat praccintva!

Persze, te cicákat tartsz inkább,
S nem tartod piktornak Marcinkát!
Neked merész remek-
Műve sem érne meg
Bár egy fél pocegér-farkincát!
(KAF)

2 Marci-vers

Marci ül a széken
egyedül,
kint a faágon szél
hegedül.

Marci könnye arcán
lepereg,
miért szomorkodik,
kesereg?

Szeretne rajzolni
okapit,
vagy csak egy egyszerű
ó lapit.

Hozzatok festéket,
eleget,
vidítsátok fel ezt a
gyereket!

Marci ül a széken
örömmel,
nem hagyja őt már az
öröm el.
(Cseh Katalin: Marci)

Marciéknál nagy a lárma,

kistesója térden állva,

Nővére az asztal alatt

Kergeti az aranyhalat.

Lefeküdni még korai,

ez a szokás óvodai,

futnak körben a szobában,

Csetepaté, zsibongás van.

apa fejét vakargatja:

Istálló ez? Vagy egy pajta?

karámba az állatokkal,

Ott a helyük! Most azonnal!

Anya látja, nincs ez rendben,

megveti az ágyat csendben,

Három gyerek szép sorjába',

Indulhat a tollasbálba.

(Nagyálmos Ildikó)