Személyes benyomások, gondolatok, érzések merő őszinteséggel

2011. május 6., péntek

Csodafa

Este van. Elcsendesül a ház. A gyerekszoba ajtaja nyitva. Kihallatszik belőle a Csodafa immár megszokott zenei motívuma és Mácsai Pál kellemes mesélő hangja. Több mint egy éve gyerekeim kedvencévé vált a Csodafa. Megjelenésekor nagyobbik fiam csak 4 évés lévén félretettem a könyvet, és csupán 6. születésnapjára kapta meg. Azóta minden este kisfiam kötelezően a könyv mellékelt CD-jét kéri elalvás előtt, esti mese után. Bevéve tudja a szöveget. Ez az, ami megnyugtatja.

Marianne Poncelet meséjét osztályfőnökként végzős hallgatóimnak is felolvastam, hiszen üzenete, mondanivalója azt hiszem vitathatatlanul találó a jövő pedagógusainak is, hiszen a nevelő, tanító kertész-metaforája mindenki számára evidens hasonlatként szól. Ezért minden egyes alkalommal, mikor fiaimnak olvasom akarva-akaratlan magamnak is üzenek általa: “Aki fát ültet, annak tudnia kell, hogy a fa gyümölcsét többnyire mások szedik le.”

Hogy mit ért a történet erkölcsi magyarázatából egy kisgyerek, azt fiamtól kérdeztem. “Nekem az tetszik a legjobban, mikor megszólal a fa”. Vagyis a gyerek ráérzett a mese tetőpontjára: a csoda megtörtént. A koldus ijesztő képén túl, melyben természetesen a klasszikus mesékből már megszokott gonosz megtestesítője szól vissza, a kisgyerek tehát könnyedén azonosul a gyerekszereplőkkel, illetve segítségükkel talán könnyebben átérzi, megérti a főszereplő kertész tévelygéseit is. A klasszikus mese kellékeit felhasználó mese (lásd jó-gonosz küzdelme, szerkezete, a mesei igazságszolgáltatás, szereplőköre stb.) igazi katarzisélményt nyújt a gyereknek.

A könyv sikere nem csak a pedagógiai vonatkozásai miatt vitathatatlan, hanem zenei szempontból is, hiszen a családunk feje filharmonikus, klarinétművész, aki különösen megörvendett ennek a műnek, mely kiegészítheti otthon is a nevelőhangversenyekre fiait rendszeresen elcipelő apa zenei nevelését. A felvétel kapcsán előkerültek a hangszerlexikonok, és elkezdődtek azok történetét, felépítését, funkcióit magyarázó apai leckék. A könyv tehát ilyen szempontból is igen hasznos, felkeltheti a gyerekek érdeklődését a hangszerek világa iránt, talán kedvet is kapnak a klasszikusok megismeréséhez, a klasszikus zenei ízlés kiműveléséről nem is beszélve.

Kisebbik fiam, aki most 4 éves örömmel szemléli a könyv csodálatos illusztrációit, mely ezúttal Takács Mari kezemunkáját dicsérik. A kisóvodásnak még szüksége van az illusztrációk kiegészítő munkájára, hogy követni tudja a történetet, illetve hogy lelkében megérlelje a mese üzenetét.

Mindazoknak ajánlom, akik szeretik a tanulságos, erkölcsi célzatú meséket, melyek emberi hibáinkra világítanak rá, illetve azoknak, akik kedvelik a szimfonikus zeneműveket.

Zene-kép-szöveg hármas egységeként, egy csodálatos kiadvánnyal nyújt felejthetetlen élményt számunkra az ötletességét, művészi igényésségét immár sokadjára bizonyító gyerekkönyvkiadó, a Csimota.

2011. május 1., vasárnap

Anyák napi kirándulás




A hegy lábánál rengeteg tücsök lakott.

Szia, apa!

Lentről a palahegy
Megkerestük a veronika és boglárka virágokat a növényhatározóban.

Büci hangyászik.


Elfáradtam.

Sikerült! Éljen!