Személyes benyomások, gondolatok, érzések merő őszinteséggel

2011. augusztus 14., vasárnap

Négyszögletű Kerek Erdő

Feltettük a fiúknak az Évától kapott falvédőt, amit már húsvét óta készülünk felszegezni Áron ágya fölé. Áron egy órát játszott vele azon a délután, és alig várták az estét, mert megígértem, hogy az erdőről mesélek majd nekik.
Ahogy letakartuk a felhőkkel a napot, és előbújt az esthajnalcsillag is az "égen", akarva-akaratlan a mesém a Négyszögletű kerek erdőbe vezetett. Elmeséltem a fiúknak hogyan került Bruckner Szigfrid, Vacskamati, Dömdödöm, LóSzerafin, Nagy Zoárd, Aromó és Szörnyeteg Lajos a Négyszögletűbe. A fiúk olyan nagy érdeklődéssel hallgatták, hogy belekezdtem a Vacskamati virágjába is. Örömel fedezték fel a falvédőn a lekonyuló virágot, melyet "öntözéssel" fel lehet támasztani.
Azóta minden este Dömdödömékről olvasok nekik, nem is gondoltam volna, hogy Marci ennyire rákap a Lázár-féle humorra, hiszen  annak idején, amikor az ötödikeseimnek tanítottam, éreztem, hogy diákjaim közül sokan képtelenek megérteni és  ráérezni a Lázár Ervin-féle szövegek nagyszerűségére.
Mindezért köszönet Évikének, aki a falvédőjével ötletet adott nekünk az esti meséléshez.

2011. július 28., csütörtök

Nyári olvasmányaink

Hát, igen. Az idei nyár kissé túlzsúfoltnak ígérkezett. Na, nem a mi szempontunkból - mi, gyerekek úgyis csak a felnőtt akarata után következünk, csak azután, sajna :(!,  - szóval inkább anya és apa zsúfolták tele a nyarukat mindenféle programmal, anya egész nap a dolgozatát írja a laptop előtt, na, ez az, ami teljesen kikészít, na meg apának a fellépései, hol itt, hol ott. 12 fellépés augusztusban! Szóval, nekünk Áronnal befellegzett erre a nyárra! Pedig apa még a nyár elején megígért egy zsoboki kiruccanást, ahol találkozhatok azzal a fiúval, akinek temérdek légója van, főleg a Csillagok háborújából. De a jelenlegi tényállás alapján nem sokat remélek ettől az ígérettől sem!
Tudjátok mit? Jobb, ha legközelebb ismét tatáéknál maradunk. A múltkor is egész nap számítógépezhettünk, tévézhettünk, még a szomszéd úszómedencéjébe is átcipelt tatus, senki nem szólt ránk. Az is jó, amikor Vili tatáék átvisznek magukhoz, ott is király! Tatával kitűnő sakkpartikat, kártyájátszmákat folytatunk, a műhelyben végzett barkácsolásról nem is beszélve: tata minden szerszámát kölcsönadja, nem ordít rám, hogy nem szabad. Szóval, nagyiéknak aztán van türelmük! Kérvényezni fogom az áthelyezésemet egy egész hónapra!
Az esti meseolvasás szerencsére enyhít a bánatomon: anya ismerőseinek jóvoltából ugyanis már a nyár eleje óta vagány könyveket kaptunk Áronnal, s mivel anya is kíváncsi volt ezekre az új könyvekre, az esti meseolvasások bearanyozták napjainkat. Az itt következő első könyv, egy mesegyűjtemény. A szövegeket csíptem benne, de nehezteltem rá a kevés illusztráció miatt. Minden erőfeszítésemet bevetettem, hogy gondolatban elképzeljem az olvasottakat. Voltak benne jó mesék, de volt köztük olyan is, amely nem nagyon nyerte el tetszésemet.
A következő három könyvet nemrég kaptuk kézbe. Közülök leginkább az állatos tetszett. Olvasatakor anya néhol megállt, és átköltötte a szöveget, kérdeztem is tőle, mort miért szakította abba. De nem válaszolt. Anya mindig lebecsüli intelligenciámat, úgy gondolja, hogy képtelen vagyok bizonyos szövege dekódolására. Mindegyik állatról, mely a könyvben szerepel (galamb, szamár, holló, oroszlán, bálna, féreg, hal, kakas és a disznó)  három szöveg olvasható. Az első verziót értetlenül hallgattam, egy két állat után ezeket anya már át is ugrotta, a második szövegeken is némileg módosított olvasás közben, hogy én is megértsem, igazán azonban a III. szöveg stílusa tetszett, benne hasznos információkat tudhattam meg az említett állatokról. Ez nem mese. És én imádom a létező, igazi dolgokat, melyek a valósághoz közel állnak. A könyvben a rajzokat szívesen nézegettem. A legérdekesebb történetet számomra A féreg és A hal jelentette.

A következő meséskönyvet anya nagyon féltette, mert állítólag egyik kedves barátnője írta, akivel nemrég ismerkedett meg az Interneten.  Aranyos néni lehet, mert meséi valóban elragadóak. Anya szerint hamarosan meg fogok ismerkedni vele. Zsuzsannának hívják, és kinn él Budapesten.
Kissé türelmetlenül fogtam hozzá A kék bolygó meséjének meghallgatásához. De anya kitartó, rámenős stílusa végigvezetett a történeten. Érdekes a story. Egy olyan bolygóról szól, ahol minden a visszájára fordul, mármint a gyerek és felnőttek világában: itt, kérem szépen, a gyerekek diktálják a törvényeket, ők maguk találják ki őket, szóval, egyből elragadott a történet.  Elgondoltam, szívesen laknék én is egy ilyen gyerekek irányította bolygón!
A legkedvesebb nyári olvasmányom mégiscsak Pernilla Stalfelt könyve volt. Kinek előbbi két kötetét, a Ne bánts könyvet és a Kaki könyvet már rongyosra lapoztam tesómmal, Áronnal. A Szeretlek könyv létezéséről Annától, nagybátyám feleségétől tudok, aki pszichológus, és annak ellénére, hogy nincs még gyereke, rengeteg klassz gyerekkönyvet megvásárolt magának. Nem is lehet rossz felnőtt az ilyen: gyerekkönyveket olvas???!!! Ebből a könyvből megtudod, hogy mi is a szerelem, hogyan születik a baba, miért van nekünk fiúknak fütyink, a lányok meg miért ülve pisilnek stb. Szóval rendkívül érdekes, ajánlom minden pajtásom figyelmébe, ha meg akarja érteni a lányokat az oviban.
A sorozat másik darabja, pfúj, még izgalmasabb! Merem állítani, hogy a nyár legkedvesebb olvasmánya volt számomra. Főleg azok az oldalak, ahol a vámpírokat meg a szellemeket ecseteli a szerző. Számomra egy rejtély volt idáig, hogy ha megszületünk, akkor miért halunk meg, ha meg meghalunk, akkor miért élünk. Miért megyünk a temetőbe virrasztani, meg ehhez hasonló kérdések. Biztos vagyok benne, ha elolvasod, tuttira tetszeni fog neked is. Ha tehát a halálról akarsz megtudni mindent, amit csak lehet, akkor mutasd meg apudnak ezt a  könyvet, hogy szerezze be neked. Anyudnak egy szót se szólj!
Azt hiszem a következő könyv másfél-kétéveseknek való. Áron, a kisöcsém mégis odavolt érte. A szerzőtől már olvastunk két könyvet, ezt is megszerettük. Este apával és anyával Gurigához hasonlóan bújocskát játsztunk a házban.
Talán túl nagy fába vágta anya a fejszéjét mikor egy több mint 300 oldalas meseregény felolvasásához kezdett hozzá. Bármekkora beleéléssel olvasta esténként a két manó  meg a hercegkisasszony történeteit, egy pár fejezet után tudomásul kellett vennie, hogy egyedül maga lesz ezentúl az egyedüli hallgatója. A könyvet egyébként Nyulász Viki hozta el nekünk, apa barátjának a felesége, aki véletlenszerűen épp a szerző húgocskája, és minden évben, ha hozzánk látogatnak, tőlünk kérik el, az én kinőtt babakocsimat vásárhelyi kocsikázás céljából. Ugyhogy, ha képeket láttok Bercikével és Bandikával a Facebookon, melyek a vásárhelyi állatkertről és Bercikéről szólnak, akkor tudd,  az a babakocsi az én tulajdonom.
Azt hiszem a legszebb, leglíraibb, leg szívhez szólóbb könyv a Mamuska volt, mely fekete-fehér rajzaival a múltat idézte fel anyában. Ő mesélte, én meg tátott szájjal hallgattam, hogy régebb a fotó meg a tévé is mind fekete-fehér volt, és az ők gyerekkorúkban ritkaságszámba ment egy-egy színes tévé. Sorba álltak egy szilveszter előtti nap, hogy megkaphassák, azt is csak nagy verekedés árán. A történet, amelyről szól igen megkapó, tulajdonképpen egy kisgyerekről szól, aki nagymamájára emlékezik. Nem szeretem a szomorú történeteket, mert sírnom kell. S egy fiúnak ez igazán ciki!
Ugyancsak Nyulász Péter a szerzője az a mondókáskönyv, melynek nemcsak versei, mondókái élvezetesek, hanem a rajzai is. Áronnal örömmel skandáltuk a Babagombóc, Hetes vadas verseket.

Izgalmas detektív-regényeket is kaptunk a nyáron. Megígérte anya a szerzőnek, hogy elküldi egy pár rajzomat, mert anya fecsegős, és mindnekinek elfecsegi, hogy én "született tehetség" vagyok rajzból.

Három ilyen detektíves storyt olvasott fel anya: a piroska és a farkasost, a hétfejű sárkányost és a repülőszőnyegest. Igazán megtetszett nekem ez a Burgum Béla, kinek eszessége, talpraesettsége és nyoozói szimata még a leghíresebb kalifához is eljutott. A kis ló tündérországban című könyv pedig inkább Áronnak nyerte el tetszését. Csodálkoztok?


Olvassatok ti is sokat a vakációban!
Üdvözöl benneteket,
Marci
u.i. Nemrég jelent meg két könyv, amire nagyon fáj a fogam. Ha nektek megvan, adjátok kölcsön nekem. Az egyik Berg Judit Tündérzenéje, a másik Tatu és Patu éjszakai kalandjai. Szeretem a sorozatokat. Mindkettő egy-egy nagyon kedves sorinak a legutóbb megjelent darabja.

2011. július 18., hétfő

Kirándulni jó, sátorozni még jobb!

A zeteváraljai mesterséges tó
A múlt héten előszedtük idén először a sátrat. Csütörtökön még nyugodtan lubickoltunk a Szentgyörgyi strandon, este már készen álltak a csomagok: hátizsák, kempingezéshez minden, ami kell, úszórucik, stb, és irány Zetelaka. Mielőtt azonban beértünk volna Zeteváraljára megálltunk egy székely fagyigyár előtt, bemutatkoztunk a néninek a "Magazin de prezentare" feliratú boltban, és kértünk tőle "nyeles fagyit", amit többször is el kellett ismételnünk, mert nem értette. Feri éppen utolért bennünket biciklivel, így ő is elnyalt egy erdei gyömölcsöst, aztán folytattuk utunkat ki kerékpárral, ki autóval, ki, ahogy akart. A tó szembetűntekor kiszálltunk egy "lookra", mert gyönyörű látvány fogadott bennünket. Nem lehetett kihagyni.
Aztán érkezés után, lehorgonyoztunk, illetve lecövekeltünk  a patak mellett, a tótól kb. 200 méterre, a fiúk felhúzták a sátrat, beállították a dinnyét és a sört ("Na, de dinnyére sört?") a patakba, és jöhetett az első fürdi-bürdi. Ezt követte a tűzrakás, hússütés, szieszta, megint fürdi, tűz, jami, sörözés (gyerekeknek ropi) folyamatosan, kártya, tollaslabda, majd este későn bubu. S ez másnap kezdődött elölről.

Érdekes a dagonyázást megúsztuk: a gyerekek nem igényelték a matyukázást. Annál inkább a kőrakást, gátépítést a patakban, minek az lett a vége, hogy minden száraz holmi elfogyott, amit előző nap bepakoltam nekik a hátizsákba. De ez ilyen: a sátoros kirándulás. :)))

2011. július 17., vasárnap

Vakációs időtöltések

Marci kipróbálta a motorozást

Helkát olvasva


Áron így fejezi ki örömét

Egyetlen nyári vakációból sem hagyható ki a Somi. Annak ellenére, hogy egy időben nagy rendszerességgel látogattuk a somostetői játszóteret és állatkertet, az utóbbi időben érdeklődésünk kissé lanyhulni kezdett a tető iránt. De most, hogy barátaink hazalátogattak Németországból, hova is sétálhattunk volna el közösen, családilag máshova, mint a jó kis törzshelyünkre, a Somira.
Áron már reszketett az izgalomtól, s a Thomasszal való találkozás örömében már rögtön a kocsiból való kiszállás után bal fele vette az irányt. Marci a mászkálókat rohanta meg, s addig nem nyugodott, míg egymás után jópárszor meg nem mászta a "csúcsokat". Az állatkertben Áron minden állatketrec előtt kiselőadást tartott Bercikének az illető állat lelőhelyétől kezdve a táplálkozási szokásáig (óvodai tananyag). Figyelmesen kereste meg a ketrecre rögzített világtérképen a besatírozott részt, hogy aztán akár egy nyelvészprofesszor, tudálékos hanglejtéssel elmagyarázza az állat előfordulási helyét, miközben fogalma sem volt az illető földrész földrajzi elhelyezkedéséről. De apa segített neki. Kis idő elteltével, mikor látta, hogy semmi sikere, elhallgatott. Gondolatba révedt, s csak az vigaszatlta, hogy hamarosan felülhet régi jó barátjára, a kis Thomasra.
Én azonban nem zötykölődtem végig a síneken: a Vikitől ajándékba kapott Nyulász Péter Helka című ifjúsági regényébe vetettem bele magam, óriási búzgósággal. :)

2011. május 6., péntek

Csodafa

Este van. Elcsendesül a ház. A gyerekszoba ajtaja nyitva. Kihallatszik belőle a Csodafa immár megszokott zenei motívuma és Mácsai Pál kellemes mesélő hangja. Több mint egy éve gyerekeim kedvencévé vált a Csodafa. Megjelenésekor nagyobbik fiam csak 4 évés lévén félretettem a könyvet, és csupán 6. születésnapjára kapta meg. Azóta minden este kisfiam kötelezően a könyv mellékelt CD-jét kéri elalvás előtt, esti mese után. Bevéve tudja a szöveget. Ez az, ami megnyugtatja.

Marianne Poncelet meséjét osztályfőnökként végzős hallgatóimnak is felolvastam, hiszen üzenete, mondanivalója azt hiszem vitathatatlanul találó a jövő pedagógusainak is, hiszen a nevelő, tanító kertész-metaforája mindenki számára evidens hasonlatként szól. Ezért minden egyes alkalommal, mikor fiaimnak olvasom akarva-akaratlan magamnak is üzenek általa: “Aki fát ültet, annak tudnia kell, hogy a fa gyümölcsét többnyire mások szedik le.”

Hogy mit ért a történet erkölcsi magyarázatából egy kisgyerek, azt fiamtól kérdeztem. “Nekem az tetszik a legjobban, mikor megszólal a fa”. Vagyis a gyerek ráérzett a mese tetőpontjára: a csoda megtörtént. A koldus ijesztő képén túl, melyben természetesen a klasszikus mesékből már megszokott gonosz megtestesítője szól vissza, a kisgyerek tehát könnyedén azonosul a gyerekszereplőkkel, illetve segítségükkel talán könnyebben átérzi, megérti a főszereplő kertész tévelygéseit is. A klasszikus mese kellékeit felhasználó mese (lásd jó-gonosz küzdelme, szerkezete, a mesei igazságszolgáltatás, szereplőköre stb.) igazi katarzisélményt nyújt a gyereknek.

A könyv sikere nem csak a pedagógiai vonatkozásai miatt vitathatatlan, hanem zenei szempontból is, hiszen a családunk feje filharmonikus, klarinétművész, aki különösen megörvendett ennek a műnek, mely kiegészítheti otthon is a nevelőhangversenyekre fiait rendszeresen elcipelő apa zenei nevelését. A felvétel kapcsán előkerültek a hangszerlexikonok, és elkezdődtek azok történetét, felépítését, funkcióit magyarázó apai leckék. A könyv tehát ilyen szempontból is igen hasznos, felkeltheti a gyerekek érdeklődését a hangszerek világa iránt, talán kedvet is kapnak a klasszikusok megismeréséhez, a klasszikus zenei ízlés kiműveléséről nem is beszélve.

Kisebbik fiam, aki most 4 éves örömmel szemléli a könyv csodálatos illusztrációit, mely ezúttal Takács Mari kezemunkáját dicsérik. A kisóvodásnak még szüksége van az illusztrációk kiegészítő munkájára, hogy követni tudja a történetet, illetve hogy lelkében megérlelje a mese üzenetét.

Mindazoknak ajánlom, akik szeretik a tanulságos, erkölcsi célzatú meséket, melyek emberi hibáinkra világítanak rá, illetve azoknak, akik kedvelik a szimfonikus zeneműveket.

Zene-kép-szöveg hármas egységeként, egy csodálatos kiadvánnyal nyújt felejthetetlen élményt számunkra az ötletességét, művészi igényésségét immár sokadjára bizonyító gyerekkönyvkiadó, a Csimota.

2011. május 1., vasárnap

Anyák napi kirándulás




A hegy lábánál rengeteg tücsök lakott.

Szia, apa!

Lentről a palahegy
Megkerestük a veronika és boglárka virágokat a növényhatározóban.

Büci hangyászik.


Elfáradtam.

Sikerült! Éljen!

2011. április 28., csütörtök

Torockói kirándulás

Szóval minden akkor kezdődött, amikor kigyűjtöttem a tíz pirospontomat, amiért természetesen jár valami, valami, ami kimozdít ottnonról, élményeket ad, feldobja az egyhangú, négyfalközti gyermeki hétköznapjaim. Így esett hát, hogy anyáék elhatározták, hogy a húsvéti kirándulásukra magukkal visznek minket is.
A kirándulás színhelye ezúttal Torockóra esett, mivel ennek a helynek a lefoglalása szilveszterkor nem jött össze anyáéknak, így elhalasztották a torockói szép napokat húsvétra.

Székelykő, amit egyesek meg is másztak. Mi, gyerekek csak hozzávetőlegesen

A szakácsnénik finom ételekkel vártak haza

Lábunk előtt hevert Torockó

A LEGO nem hiányozhatott ottlétünk játékaiból. Igaz hamísított volt, de bevált

A falu központjában kihasználtuk a játszóteret

Gyönyörű házsorok

Gyönyörű porták, homlokzatok: ez az, mely oly különlegessé teszi ezt a falut



A falu lakossága unitárius

2 napig gyönyörködhettünk a gyönyörű látványban: Székelykő

Áron kicsi lábaival jól bírta a mászást

Vizimalmot is láttunk. Igaz csak Áron. Én előreszaladtam, így lemaradtam a látványról

A túra végén mégis apa nyakába kérezkedett

Foci

Kavicshajigálás

De mikor jövünk még???

Áron pózol

Ez még csak a kezdet: érkezés előtt, a vízesésnél


Búcsúzás előtt még összeálltunk egy csoportkép erejéig
Köszönjük az élményt, köszönjük a szép fotókat apakának.