 |
| A zeteváraljai mesterséges tó |
A múlt héten előszedtük idén először a sátrat. Csütörtökön még nyugodtan lubickoltunk a Szentgyörgyi strandon, este már készen álltak a csomagok: hátizsák, kempingezéshez minden, ami kell, úszórucik, stb, és irány Zetelaka. Mielőtt azonban beértünk volna Zeteváraljára megálltunk egy székely fagyigyár előtt, bemutatkoztunk a néninek a "Magazin de prezentare" feliratú boltban, és kértünk tőle "nyeles fagyit", amit többször is el kellett ismételnünk, mert nem értette. Feri éppen utolért bennünket biciklivel, így ő is elnyalt egy erdei gyömölcsöst, aztán folytattuk utunkat ki kerékpárral, ki autóval, ki, ahogy akart. A tó szembetűntekor kiszálltunk egy "lookra", mert gyönyörű látvány fogadott bennünket. Nem lehetett kihagyni.
Aztán érkezés után, lehorgonyoztunk, illetve lecövekeltünk a patak mellett, a tótól kb. 200 méterre, a fiúk felhúzták a sátrat, beállították a dinnyét és a sört ("Na, de dinnyére sört?") a patakba, és jöhetett az első fürdi-bürdi. Ezt követte a tűzrakás, hússütés, szieszta, megint fürdi, tűz, jami, sörözés (gyerekeknek ropi) folyamatosan, kártya, tollaslabda, majd este későn bubu. S ez másnap kezdődött elölről.
Érdekes a dagonyázást megúsztuk: a gyerekek nem igényelték a matyukázást. Annál inkább a kőrakást, gátépítést a patakban, minek az lett a vége, hogy minden száraz holmi elfogyott, amit előző nap bepakoltam nekik a hátizsákba. De ez ilyen: a sátoros kirándulás. :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése