Személyes benyomások, gondolatok, érzések merő őszinteséggel

2010. december 25., szombat

2010. december 12., vasárnap

Ma meggyújtjuk a harmadik gyertyát


A múlt héten dióspatkót gyúrtunk anyával, advent harmadik vasárnapján pedig mákos-meggyes muffint sütöttünk. A múlt héten mi fogadtuk a vendégeket, egész vasárnap vendégjárás volt és nagy hancúr-pancúr. Most szombaton anyának lejárt az utolsó tanítási nap, és déltuán babalátni mentünk Huniékhoz, míg apa Petrozsényben vendégszerepelt. Anyának én segítettem a tájékozódásban, hogy nehogy Szentgyörgyön eltévedjünk az új házak között. Ma olyan szépen havazott, hogy kimentün egyet hógolyozni, de inkább csúszdázás lett belőle. Délután muffinsütés következett, melyet ajándékba vittünk Ákoséknak. Mostanában rengeteget legózom, és nagyon várom az angyalt, hátha elhozza azt, amit listámra is megírtam neki.

Addig is gyűjtjük Áronnal a csillagokat a jócselekedetek fájára. Tegnapi jócsillagomat például szinte véletlenül hoztam össze, mikor az útkereszteződésnél várakoztunk a kocsiban a villanyrendőr előtt. Egy szegény kislány alamizsnáért kéregetett, és a nálam lévő tábla csokit kinyújtottam neki az ablakon. Boldog voltam, hogy egy kis örömöt szereztem szegénykének. Jövő héten anyával összeállítunk egy-két cipősdoboznyi "szeretetet", amit a Zanzába viszünk, hogy karácsonykor szétosszák árvagyerekeknek.
Az lesz a tízedik csillagom!

Adventi sütés az oviban

Pénteken az oviban finom Luca pogácsát sütöttünk. Csak az kapott belőle, aki felsorolta, miből gyúrtuk össze.

2010. december 3., péntek

Az idén a Mikulás magával hozta Manócskát is

Vagyis nem egyedül érkezett az oviba, hanem Manócskával. Először Manócska kopogtatott az ajtón, aztán sajnálattal jelentette be a Mikulás késését. A Mikulás csizmája ugyanis a sok gyaloglástól elkopott. Meg is kérdeztem tőle nagy hangosan, hogy miért nem jött szarvasok húzta szánjával. Az enyhe időjárásra hivatkozott.
Manócska becipelt egy nagy ládát, mely csak varázsszóra nyílt. A sok ovis varázsigéje használt, mert pillanatok alatt kinyílt a láda fedele, s benne mindenféle eszköz, lim-lom került elő. Manócska sorra szedegette ki a kisasztalt, kanalat, széket, törpét. És mindegyikről tudott verset, mesét mondani nekünk. Mi azonban türelmetlenül vártuk a Mikulás megérkezését, aki hamarosan meg is jelent az ajtóban. Olyan volt, mint amilyennek elképzeltem: nagy fehér szakálla, orrán szemüvege, vörös palástja, fekete bőr csizmája, hátán a nagy zsákja. Olyan fáradt volt a nagy utazástól, hogy elbóbiskolt. Míg aludt meglepetést szereztünk neki: kipucoltuk cipőnket a varázskefével, és segítettünk Manócskával megvarrni a csizmáját, melytől aztán fel is ébredt, és jobb kedvre derült. Énekeltünk neki egy pár dalt, aztán kiosztotta a csomagokat.












Mégiscsak nagy dolog, hogy ellátogatott hozzánk személyesen a Mikulás!

Mit szeretnék?

„Sokat játszani a számítógépen,
rajzfilmeket nézni,sokat-sokat
szaladgálni az úton,
fölmászni a létrán,
játszani késsel, ollóval,
későn feküdni, későn kelni,
ne kelljen mindig szót fogadni,
tócsákban cipősen tapicskolni,
ne mosni hajat, fogat,
annyit ne mosakodni,
ne enni levest, csak üdítőt inni,
ne enni spenótot, salátát, semmi zöldet,
körmöt rágni,
orrot piszkálni, ha kell, ne aludni délután,
csokit, sokat,
rosszaskodni, rendetlenkedni sokat,
és az jó legyen, ne legyen rossz. (Mit szeretnék?)

(Fekete Vince)

2010. december 2., csütörtök

Az idén is elkészítettük a jócselekedetek fáját

Az első két csillag már felkerült a fára.

Várakozunk, készülődünk, próbálunk egymásra jobban figyelni, egymásra hangolódni.

Várakozás


Mit olvassunk adventben, hogy lelékben is felkészüljünk az ünnepre? Íme egy pár mesekönyv, mely a télről, a szeretetről, a karácsonyról szól. Jó, ha az embernek ilyen meséskönyvei vannak, mert minden évben felelevenítheti, és újra átélheti az ünnep lényegét, hangulatát:

Ezzel a történettel értettem meg, hogy a másokra figyelés, a közös ünnepi várakozás az, ami az erdő lakói, illetve az emberek számára a karácsonyt meghitt és feledhetetlen élménnyé varázsolja. És nem csak karácsonykor kell eszünkbe jussanak szeretteink.

Ebben a kötetben Kippkopp megtanulja mi is az a karácsonyfa, és megérti az ünnep lényegét.

Kippkopp, a kis gesztenyegyerek megmenti a kis cinkét az éhségtől és a haláltól.
Vakond, Nyuszi, Mókus és Süni, a négy jó barát elámulnak a téli táj elkápráztató szépségén.

Kingának nagyon elfoglaltak a szülei. Nem érnek rá vele foglalkozni. Kinga, miután megérti az idő lényegét, mégis rábírja szüleit, hogy meghallgassák, ami vele történt.
Borzos Peti kapzsisága folytán hamar megfeledkezik barátairól. De az a pár pillanat, melyet egyedül tölt, magárahagyatottan a nagy gabonarakásban ráébreszti, hogy jobb megosztani kincseinket barátainkkal, mint magányosan gazdagnak lenni.