Vagyis nem egyedül érkezett az oviba, hanem Manócskával. Először Manócska kopogtatott az ajtón, aztán sajnálattal jelentette be a Mikulás késését. A Mikulás csizmája ugyanis a sok gyaloglástól elkopott. Meg is kérdeztem tőle nagy hangosan, hogy miért nem jött szarvasok húzta szánjával. Az enyhe időjárásra hivatkozott.
Manócska becipelt egy nagy ládát, mely csak varázsszóra nyílt. A sok ovis varázsigéje használt, mert pillanatok alatt kinyílt a láda fedele, s benne mindenféle eszköz, lim-lom került elő. Manócska sorra szedegette ki a kisasztalt, kanalat, széket, törpét. És mindegyikről tudott verset, mesét mondani nekünk. Mi azonban türelmetlenül vártuk a Mikulás megérkezését, aki hamarosan meg is jelent az ajtóban. Olyan volt, mint amilyennek elképzeltem: nagy fehér szakálla, orrán szemüvege, vörös palástja, fekete bőr csizmája, hátán a nagy zsákja. Olyan fáradt volt a nagy utazástól, hogy elbóbiskolt. Míg aludt meglepetést szereztünk neki: kipucoltuk cipőnket a varázskefével, és segítettünk Manócskával megvarrni a csizmáját, melytől aztán fel is ébredt, és jobb kedvre derült. Énekeltünk neki egy pár dalt, aztán kiosztotta a csomagokat.
Mégiscsak nagy dolog, hogy ellátogatott hozzánk személyesen a Mikulás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése