Személyes benyomások, gondolatok, érzések merő őszinteséggel

2011. július 28., csütörtök

Nyári olvasmányaink

Hát, igen. Az idei nyár kissé túlzsúfoltnak ígérkezett. Na, nem a mi szempontunkból - mi, gyerekek úgyis csak a felnőtt akarata után következünk, csak azután, sajna :(!,  - szóval inkább anya és apa zsúfolták tele a nyarukat mindenféle programmal, anya egész nap a dolgozatát írja a laptop előtt, na, ez az, ami teljesen kikészít, na meg apának a fellépései, hol itt, hol ott. 12 fellépés augusztusban! Szóval, nekünk Áronnal befellegzett erre a nyárra! Pedig apa még a nyár elején megígért egy zsoboki kiruccanást, ahol találkozhatok azzal a fiúval, akinek temérdek légója van, főleg a Csillagok háborújából. De a jelenlegi tényállás alapján nem sokat remélek ettől az ígérettől sem!
Tudjátok mit? Jobb, ha legközelebb ismét tatáéknál maradunk. A múltkor is egész nap számítógépezhettünk, tévézhettünk, még a szomszéd úszómedencéjébe is átcipelt tatus, senki nem szólt ránk. Az is jó, amikor Vili tatáék átvisznek magukhoz, ott is király! Tatával kitűnő sakkpartikat, kártyájátszmákat folytatunk, a műhelyben végzett barkácsolásról nem is beszélve: tata minden szerszámát kölcsönadja, nem ordít rám, hogy nem szabad. Szóval, nagyiéknak aztán van türelmük! Kérvényezni fogom az áthelyezésemet egy egész hónapra!
Az esti meseolvasás szerencsére enyhít a bánatomon: anya ismerőseinek jóvoltából ugyanis már a nyár eleje óta vagány könyveket kaptunk Áronnal, s mivel anya is kíváncsi volt ezekre az új könyvekre, az esti meseolvasások bearanyozták napjainkat. Az itt következő első könyv, egy mesegyűjtemény. A szövegeket csíptem benne, de nehezteltem rá a kevés illusztráció miatt. Minden erőfeszítésemet bevetettem, hogy gondolatban elképzeljem az olvasottakat. Voltak benne jó mesék, de volt köztük olyan is, amely nem nagyon nyerte el tetszésemet.
A következő három könyvet nemrég kaptuk kézbe. Közülök leginkább az állatos tetszett. Olvasatakor anya néhol megállt, és átköltötte a szöveget, kérdeztem is tőle, mort miért szakította abba. De nem válaszolt. Anya mindig lebecsüli intelligenciámat, úgy gondolja, hogy képtelen vagyok bizonyos szövege dekódolására. Mindegyik állatról, mely a könyvben szerepel (galamb, szamár, holló, oroszlán, bálna, féreg, hal, kakas és a disznó)  három szöveg olvasható. Az első verziót értetlenül hallgattam, egy két állat után ezeket anya már át is ugrotta, a második szövegeken is némileg módosított olvasás közben, hogy én is megértsem, igazán azonban a III. szöveg stílusa tetszett, benne hasznos információkat tudhattam meg az említett állatokról. Ez nem mese. És én imádom a létező, igazi dolgokat, melyek a valósághoz közel állnak. A könyvben a rajzokat szívesen nézegettem. A legérdekesebb történetet számomra A féreg és A hal jelentette.

A következő meséskönyvet anya nagyon féltette, mert állítólag egyik kedves barátnője írta, akivel nemrég ismerkedett meg az Interneten.  Aranyos néni lehet, mert meséi valóban elragadóak. Anya szerint hamarosan meg fogok ismerkedni vele. Zsuzsannának hívják, és kinn él Budapesten.
Kissé türelmetlenül fogtam hozzá A kék bolygó meséjének meghallgatásához. De anya kitartó, rámenős stílusa végigvezetett a történeten. Érdekes a story. Egy olyan bolygóról szól, ahol minden a visszájára fordul, mármint a gyerek és felnőttek világában: itt, kérem szépen, a gyerekek diktálják a törvényeket, ők maguk találják ki őket, szóval, egyből elragadott a történet.  Elgondoltam, szívesen laknék én is egy ilyen gyerekek irányította bolygón!
A legkedvesebb nyári olvasmányom mégiscsak Pernilla Stalfelt könyve volt. Kinek előbbi két kötetét, a Ne bánts könyvet és a Kaki könyvet már rongyosra lapoztam tesómmal, Áronnal. A Szeretlek könyv létezéséről Annától, nagybátyám feleségétől tudok, aki pszichológus, és annak ellénére, hogy nincs még gyereke, rengeteg klassz gyerekkönyvet megvásárolt magának. Nem is lehet rossz felnőtt az ilyen: gyerekkönyveket olvas???!!! Ebből a könyvből megtudod, hogy mi is a szerelem, hogyan születik a baba, miért van nekünk fiúknak fütyink, a lányok meg miért ülve pisilnek stb. Szóval rendkívül érdekes, ajánlom minden pajtásom figyelmébe, ha meg akarja érteni a lányokat az oviban.
A sorozat másik darabja, pfúj, még izgalmasabb! Merem állítani, hogy a nyár legkedvesebb olvasmánya volt számomra. Főleg azok az oldalak, ahol a vámpírokat meg a szellemeket ecseteli a szerző. Számomra egy rejtély volt idáig, hogy ha megszületünk, akkor miért halunk meg, ha meg meghalunk, akkor miért élünk. Miért megyünk a temetőbe virrasztani, meg ehhez hasonló kérdések. Biztos vagyok benne, ha elolvasod, tuttira tetszeni fog neked is. Ha tehát a halálról akarsz megtudni mindent, amit csak lehet, akkor mutasd meg apudnak ezt a  könyvet, hogy szerezze be neked. Anyudnak egy szót se szólj!
Azt hiszem a következő könyv másfél-kétéveseknek való. Áron, a kisöcsém mégis odavolt érte. A szerzőtől már olvastunk két könyvet, ezt is megszerettük. Este apával és anyával Gurigához hasonlóan bújocskát játsztunk a házban.
Talán túl nagy fába vágta anya a fejszéjét mikor egy több mint 300 oldalas meseregény felolvasásához kezdett hozzá. Bármekkora beleéléssel olvasta esténként a két manó  meg a hercegkisasszony történeteit, egy pár fejezet után tudomásul kellett vennie, hogy egyedül maga lesz ezentúl az egyedüli hallgatója. A könyvet egyébként Nyulász Viki hozta el nekünk, apa barátjának a felesége, aki véletlenszerűen épp a szerző húgocskája, és minden évben, ha hozzánk látogatnak, tőlünk kérik el, az én kinőtt babakocsimat vásárhelyi kocsikázás céljából. Ugyhogy, ha képeket láttok Bercikével és Bandikával a Facebookon, melyek a vásárhelyi állatkertről és Bercikéről szólnak, akkor tudd,  az a babakocsi az én tulajdonom.
Azt hiszem a legszebb, leglíraibb, leg szívhez szólóbb könyv a Mamuska volt, mely fekete-fehér rajzaival a múltat idézte fel anyában. Ő mesélte, én meg tátott szájjal hallgattam, hogy régebb a fotó meg a tévé is mind fekete-fehér volt, és az ők gyerekkorúkban ritkaságszámba ment egy-egy színes tévé. Sorba álltak egy szilveszter előtti nap, hogy megkaphassák, azt is csak nagy verekedés árán. A történet, amelyről szól igen megkapó, tulajdonképpen egy kisgyerekről szól, aki nagymamájára emlékezik. Nem szeretem a szomorú történeteket, mert sírnom kell. S egy fiúnak ez igazán ciki!
Ugyancsak Nyulász Péter a szerzője az a mondókáskönyv, melynek nemcsak versei, mondókái élvezetesek, hanem a rajzai is. Áronnal örömmel skandáltuk a Babagombóc, Hetes vadas verseket.

Izgalmas detektív-regényeket is kaptunk a nyáron. Megígérte anya a szerzőnek, hogy elküldi egy pár rajzomat, mert anya fecsegős, és mindnekinek elfecsegi, hogy én "született tehetség" vagyok rajzból.

Három ilyen detektíves storyt olvasott fel anya: a piroska és a farkasost, a hétfejű sárkányost és a repülőszőnyegest. Igazán megtetszett nekem ez a Burgum Béla, kinek eszessége, talpraesettsége és nyoozói szimata még a leghíresebb kalifához is eljutott. A kis ló tündérországban című könyv pedig inkább Áronnak nyerte el tetszését. Csodálkoztok?


Olvassatok ti is sokat a vakációban!
Üdvözöl benneteket,
Marci
u.i. Nemrég jelent meg két könyv, amire nagyon fáj a fogam. Ha nektek megvan, adjátok kölcsön nekem. Az egyik Berg Judit Tündérzenéje, a másik Tatu és Patu éjszakai kalandjai. Szeretem a sorozatokat. Mindkettő egy-egy nagyon kedves sorinak a legutóbb megjelent darabja.

2 megjegyzés:

Angyi írta...

Szívesen, és még egyszer köszi a babakocsit :-) !

Makkai Kinga írta...

Jövőben is szeretettel várunk. Még ha nem is lesz meg már a babakocsi!