A hétvégén Máté szülijére kaptunk meghívást. A Winnie-játszóházban szeretünk szülinapra menni, mert az 2 óra folytonos ugrabugrálást, mászkálást, szórakozást jelent. Csuromvizesek lettünk, mire a tortát behozták. Persze a végén, alig lehetett minket Áronnal összeszedni. Eleinte meglepődtem az idegen arcoktól, de aztán hamarosan felfedeztem Mátét, az én szomszéd barátomat, akihez gyakran járunk társasozni, és azonnal visszatért a jókedvem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése