Ma délelőtt sétáltunk egyet az érintetlen erdei hóban. Hóemberkét építettünk, ami kínai lett, vágott szemű, mert Marci vékony ágacskát tört a szemének. Olyan mély volt a hó, hogy az avar között hiába is kerstük volna a kavicsot. Közben egy-egy hózuhé juttatta eszünkbe, hogy ott fenn, milyen magasan állnak a fák, akik roskadoztak a nehéz hópaplan alatt.
Gyönyörű volt az erdő! Mintha mesében jártunk volna!
A téli varázslat című mese illusztrációi elevenedtek fel a szemünk előtt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése