Sok minden történt velem a vakációban. Többek között locsolkodás, rokoni látogatások, ünnepi ebédek stb. De a legnagyobb élményem az volt, hogy megtanultam görizni. Na, jó. Ez egy kicsit túlzás. Tény, hogy egyedül kimegyek, és támasz nélkül teszek egy kört a játszótér körül. A szüleim egyre elfogultabbakká válnak. Annál is inkább, mert a vakációban írni kezdtem.
A rajzaimnak címeket adok, és mindezt teljesen egyedül. Anya nem tanított vagy ilyensmi...
A vakációban azonban volt egy szomorú élményem is. Amikor kikísértük anyát a vasútállomásra és tanúi voltunk Áronnal annak, ahogy anyát elvitte a fekete vonat. Én már a vonat láttán sírni kezdtem. Potyogtak a könnyeim, anya alig tudott lelket verni belém. Áron csak azután pityeredett el, miután a vonat elindult. Apa ott maradt az állomáson két síró-rívó puculóssal. Hát, nem lehetett könnyű neki!
De hazafele jövet megértettem, hogy most 4 napig apa gondjaira leszünk bízva, és hogy apának is roppant nehéz ellátni mindazokat a dolgokat, amit más napokon anyával együtt közösen tesznek. Elhatároztam, hogy jó leszek. Mire anya hazaért, éjjeliszekrényén ott állt a nagy szív, amit neki rajzoltam, és a búcsúzási jelenet az állomásról, amint könnyeim potyognak. Apa megdicsért, így megkaptam a piros csillagom, amiért egy uszodai lubickolós délelőttöt kértem, csak anyával kettesben!
Felejthetetlen volt! 4 óra lubickolás és játék meleg vízben!
Most arra törekszem, hogy minél hamarabb kigyűjtsem a pontokat. Még nem tudom, mit kérek cserébe érte...
U.i. Vajon apa megkapta-e a kitüntetését?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése