Kirándulás

Tegnap méltóképpen emlékeztünk meg Andersen születésnapjáról, valamint Áron névnapjáról egy kirándulással egybekötött egész napos játékkal. A familia ugyanis egy kedves meghívásnak eleget téve kiruccant egyet Csíkszeredába.

Reggel 7-kor kelt a társaság, egy gyors reggelizés után becsomagoltuk a cuccokat, Tudorfalván még felvettük illusztrátor barátunkat, Keszeg Ágit, így már öten utaztunk a cél felé.

Az úton senki le nem húnyta a szemét, a gyerekek a gólyákat lesték, meg a sziklákat, nekem pedig jól esett a Székelyföld sajátos, de jól ismert arculatát újra és újra megcsodálni.

Csíkban 180 kiragasztott plakát hirdette a Gutenberg Kiadó és a Csíki Anyák Egyesülete által közösen megszervezett egész napos rendezvényt, mely a Gyermekkönyvek Nemzetközi Világnapja alkalmából várta a csíkszeredai érdeklődőket a Mikó-vár udvarába.

A Mikó-várig tehát meg sem álltunk. Ott pillanatok alatt előkészítettük a termeket a gyerekeknek. Gondoltunk, ha 30-50 körül lesznek, mindenkinek jut majd kisasztal, játék, szék stb.

11 órakor, a kezdés időpontjában már zsúfolásig megtelt a terem. Marci és Áron jól látható helyen, apa öléből hallgatták végig a papírszínházas meséket. Akkor még nem tudtam, hogy a vár udvarán a mesélés alatt kb. kétszer akkora tömeg gyűlt össze mesére várva.. Ez több mint 100 embert jelentett.

A mesélés után a gyerekek a vár udvarán középkori harci jeleneteket produkálva kipróbálták a Mátyás korabeli férfilét fílingjét, aztán elvonultak az illusztrátorokkal egy másik terembe rajzolni. Gyönyörűt rajzoltak a fiúk. Végre Áron is elkezdett tematikusan, összefüggően rajzolni. Büszkén is mutogatta rajzát Marcinak.

Miután háromszor ismételtem meg az előzetesen egy alkalomra tervezett meseolvasást, a hangom már kezdett cserben hagyni, s akkor a helyi tévé kameravégre fogott...

A várakozásainkat fölülmúlta az érdeklődés, egy adott pillanatban megtelt a Vár udvara sok-sok babakocsival, kisgyerekkel, szülőkkel. A gyerekek önfeledten futkoráztak, társasoztak, puzzleleztek. Közben XVI. századi muzsikát játszott a Codex Régizene együttes, ami növelte a várfalak közt folyó gyerekrendezvény hangulatát.

A délelőtti játék során alaposan megéhezett társaság Marciék otthonában kötött ki, akik nagyon kedvesen ebédre invitáltak bennünket.

Cskahogy a gyerekeket alig lehetett asztalhoz csalogatni, hiszen előkerültek a favonatok, a Lego és onnan már nem volt megállás. Este 8- ig folyt az önfeledt játék (Ezalatt mi, Istvánnal ugyanis visszamentünk a Várba, 2 nagyira bízva az öttagú gyerekcsapatot!, én "előadtam magam" a gyerekkönyvekről - Marci és Áron könyveit kölcsönkérve, utána pedig ellátogattunk egy nagyon modern nyomdába, házigazdánk, Tőzsér Laci nyomdájába, aki egyszerűen lenyűgözött szaktudásával és lelkesedésével, olyan izgalmasan tudta elmagyarázni, hogyan születik a könyv - ej, ha ezt az én könyvtárszakos diákjaim is hallhatták volna!!!Szóval megnyugodtam, az erdélyi kortárs gyerekvers-antológia kézirata a legjobb kezekben van!).

Az "üzemlátogatás" után a fiúkért mentünk, akikről azt hittük, hogy azalatt már rég a "nem kívánt" vendégek kategóriába sorolandóan jól kiviselték magukat. De kellemesen csalódtunk, amikor a nagyik dicsérően szóltak pl. Áron szótfogadásáról, békés játékáról.

Marciéknak nagyon tetszett Marci és az ikrek szobája, játékai, melyek között a Lego kivételével egyetlen műanyag játékot sem találtunk a papíron (vagyis a könyveken), a textilen és a fa anyagú játékokon kívül. Ez pedig kétségtelenül Marci anyukájának, Tőzsér Kingának az érdeme.

Fájó szívvel búcsúztak el este a fiúk egymástól, csak az én ígéretem, miszerint hamarosan ellátogatunk még hozzájuk, vigasztalta meg némiképp a gyerektársaságot.

A panzióba érve Marci már meg se bírta várni a vacsorát: ott rögtön az előtérben elhelyezett fotelben vetett ágyat magának, és húnyta le a szemét. Áron még bírta egy darabig, de amikor végre fél 11-kor tálalták az ételt, a második falat után rágás közben lekoppant a szeme.

Aznap este nem kellett altatás. Sem esti mese, melynek fonosságáról órákon át prédikáltam a csíki szülőknek. A mese ott született meg álmaikban, aznapi élményeikből táplálkozva, szereplői ők maguk voltak. Kortárs vagy modern mesék a mindennapi életből.

Indulás előtt lefényképeztük a panziót, ahol éjszaka megszálltunk.

A reggeli után még egy nagy játszóterezés, mászkálás várt a fiúkra a csíksomlyói hegy lábainál (Marci szerint csupán egyetlen baja volt ennek a mászkálónak, hogy nem volt bordó színű!), aztán a legközelebbi megálló már a kilencvenéves dédi szentegyházi otthona volt, ahol Marci készségesen pózolt, nagyanyám pedig derűsen mosolygott.

Az autóban rendhagyó "hangoskönyvet" hallgattunk:  Micimackó és Április bolondja. Ági hátraszegezett fejjel nézte a fiúk produkcióját. Kitűnő előadóink voltak:  Áron és  Marci személyében. A mese felmondását néhol Áron javító célzatú beszólásai szakították félbe. Amolyan stilisztikai javítások. Ilyenre is csak a kis "nyelvészprofesszor" képes.

Mit írjak még? Nagyszerűen szórakoztunk. Ki-ki sorra elmondta, mi tetszett neki a legjobban ebből a hétvégi kiruccanásból. Mesenap ide vagy oda, Marciéknak a Marciéknál töltött jó pár óra telt a legjobban. Ezért kár volt a székelyföldi "sivatagon" átlovagolni!

Ilyenek a gyerekek.