Ma beszélnek a sírok.Ma mécsesek, koszorúk, gyertyák, virágok hirdetik a sírokon, hogy a halál nem választja el a lelkeket. Hogy elveszített szeretteink köztünk vannak. Szeretjük őket, ragaszkodunk hozzájuk, ápoljuk, gondozzuk sírjaikat: emlékeinket.
„Mert a legárvább akinek még halottai sincsenek bora ecet könnye torma gyertyájának is csak korma álldogálhat egymagában kezében egy szál virággal mert a legárvább akinek még halottai sincsenek.” jutottak ma eszembe gyertyagyújtás közben Kányádi Sándor szavai.De halottai mindannyiunknak vannak.
Mindenszentek napja a békességet, a csendes emlékezést, magunkbanézést, az ősök tiszteletét jelenti. Együtt vagyunk, együtt megyünk ki a sírokhoz, de ilyenkor mindenki magába réved, hiszen maga a gyász mindenkinek az egyéni gyásza, magának kell számot vetnie a halottal való
kapcsolatáról, a halálhoz való viszonyulásáról.
A gyász, a halál a lélekkel kapcsolatos. Mindenkit másképp érint meg, mert mindenkinek más lelke van, másképp éli le az életét, más dolgokat tekint értéknek. Ezen a napon eszünkbe jut, hogy a legnagyobb érték a világon az életünk, amit ajándékba kaptunk, és a legnagyobb kincsünk a szeretet, amit mi magunk mérünk a világra.
" Anya, én azt szeretném, ha a sírba melléd tennének. De úgy, hogy te legyél alul, és én rajtad."Nagyon hátborzongató az a mágikus gondolkodás, amely az óvodáskorú gyerek sajátja. Ahogyan a halálról gondolkodik. Ahogyan foglalkoztatja ez a tabukkal teli felnőttvilág.
Bárcsak megérthetnénk őket!
Ady írta:„Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!–
Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!”
Ma sírhatunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése