Piknikezés

Az idei nyaralásunk egynaposra sikeredett. De anya így is elégedett, mert sikerült a nyár folyamán kifesteni a lakást. Apa a felújítás után szigorú kiképzést tartott nekünk, ami a falak tisztántartására vonatkozott. "Ha még egyszer meglátom, hogy összepiszkoljátok vagy összefestitek a falat, akkor legközelebb ti fogjátok kifesteni az egész lakást!" - mondta apa szigorúan, és nekem akarva-akaratlan Bartos Erika Anna, Peti és Gergő Játsszunk együtt könyvéből a Falfirka-mese jutott az eszembe. Egyébként Anyáéknak mindenki azt javasolta, hogy jelöljenek ki egy üres falat, melyre lehet rajzolni, és akkor ott kiélhettük volna a falra firkálási szenvedélyünket. Csakhogy ők nem is sejtik, hogy a falak nem az irkafirkálástól néztek ki olyan siralmasan, hanem a falkaparástól, mely, valljuk be őszintén, inkább az Áron műve volt. Egy szó, mint száz, az idei nyaralásunk odaveszett a "felújítás" (mit is jelent ez a szó?) égisze alatt!

A hosszantartó nyaralást kárpótolta az egy-két napos kirándulás, piknik vagy nagyszülőknél töltött vakációzás. És az a tény, hogy együtt volt a család. "Örülj, fiam, hogy ilyen szerencsés vagy, hogy szüleid egész nyáron itthon vannak, és a kívánságaidat lesik, hol fagyizni, hol strandolni visznek! Bezzeg az én időmben... nem hordoztak egész nyáron úszótanfolyamra, hogy egészségesen fejlődjenek az izmaim! Örülj, hogy egész nap együtt a család! Mert ott van például szegény Déneske, aki egész évben csak kétszer látja a szüleit, s akkor is pár napra!" és ezzel már kezdtem is sejteni, hogy igazából anyának igaza van.

Ma piknikezni voltunk Ágnesékkel. Kimentünk a Kincses dombra, mely onnan kapta a backamadarasiaktól a nevét, hogy évekkel ezelőtt szántás közben régi tárgyakra bukkantak a falubeliek. Szerencsére Ágnesék kukkert is hoztak, így az idő nagyrészét kukucskálással töltöttem (tücsköt-bogarat meglestem). Hazafele jövet megálltunk "tejfelezni" is egy kicsit. Ágnesék sehogy sem tudták megérteni, miért nem "felfedezésnek" hívjuk ezt az akciót. Hosszú lett volna elmesélni a Micimackós filmet, így megegyeztünk, hogy felderítésről beszélünk ezután. Egy-két "párducölő galócán" kívül azonban semmi érdekeset nem találtunk.

A függőágyért eleinte verekedés folyt, de egy-két óra múlva már üresen lógott a két fán, melytől keresztapa kikötötte. A húslerágással is gondjaim voltak, annak ellenére, hogy irigykedve figyeltem, hogy a lányok milyen jóízűen szopogatják le a csontokat. Jobban érdekeltek az avarban nyüzsgő hangyák, az égen keringő madarak vagy a juhnyájat terelgető juhászkutyák.

A piknikezésben azt szeretem a legjobban (na, jó, a szabadtéri frizbin, focin és a kártyázáson kívül), mikor végre élmenyekben és tapasztalatokban gazdagon hazaérek, és elővehetem a tűzoltós Legómat, és pizsomaosztásig egy jót játszhatok :).