Személyes benyomások, gondolatok, érzések merő őszinteséggel

2009. augusztus 15., szombat

Marci-mese

Nyár volt. Marci felkelt és kinézett az ablakon. Hatalmas felhők takarták az eget.
Nagyon unatkozott. Megkérte anyát és apát, hogy látogassák meg a Természettudományi Múzeumot.
A múzeum mellett óriási garázsokat vett észre.
-Mi ez, anya?
-Ez a tűzoltóállomás.
A nagy piros ajtók mögül egy tűzoltó autó fordult ki az útra.
-Biztos tűz ütött ki valahol - állapította meg Marci.
Azzal be is lépett a múzeum épületébe. Nagy teremben találta magát. Körültekintett. Balkézfelől fényképeket vett észre.Köztük két kép igen ismerős tájat mutatott. Apához szaladt:
-Né, apa, ez a kép a Gyilkos-tónál készült, ahol a múlt héten kirándultunk. Itt a tó, ahol megetettük a kiskacsákat.
-Milyen szegény ez a múzeum! Még arra sincsen pénze, hogy fotópapírra hívja elő ezeket a képeket!-jegyezte meg apa sajnálkozva.
De Marcit csöppet sem érdekelte apa tárgyilagos válasza. "A felnőttek márcsak ilyenek. Mindennel elégedetlenek. És többet akarnak a kelleténél"- gondolta magában.
Rohant a szemközti vitrinhez, ahol medvekoponyát fedezett fel.
Ahogy megdermedve nézte a csontokat, hirtelen megszólalt a macikoponya:
-Szia, Marci, mi járatban?
- Hozzád jöttem, meg a barátaidhoz, a farkashoz, a rókához. hogy meglátogassalak benneteket. De meséld el, hogyan kerültetek ide!
-Hosszú történet. Ha van türelmed, elmesélem. És mesélni kezdte a maci életét: testvéreit, a barlangot, ahol laktak, üldözésüket, és végül múzeumba kerülésük történetét.
-Milyen sokáig bámulja azt a koponyát Marci!-súgta oda anya apának.
-Gyere, mutassam meg neked a baglyokat!-csábította el apa Marcit a vitrintől.
-Menj csak! -búcsúzkodott macikoponya.-Majd legközelebb találkozunk. Még gyere el hozzám!
-Apa, tudtad, hogy a maci a barlangban tölti a telet? És létezik egy Medve-barlang a Nyugati-Kárpátokban? Ez a medvekoponya is onnan való.
-Igen. Tudom. De te kitől hallottad mindezt?-kérdezte apa.
-Sehonnan. Tudom.
A másik terembe sétált, ahol baglyokat, pillangókat, vakondot, gólyát és bogarakat látott.
-Milyen hosszú járatokat épít magának Kisvakond! Né, apa, itt lakik a Kisvakond. De fenn az ágon, a vakondtúrás felett már ott leselkedik a ragadozó madár, hogy elkapja, és megegye őt.
-Sziasztok! - szólította meg Marci a baglyokat - Én már tudom rólatok. hogy ti vagytok a legokosabb állatok a mesékben, és hozzátok fordult a rózsaszínű elefánt is tanácsért, mikor elköltözött legkedvesebb barátja, Pöttöm. Rajta kívül Micimackónak, és Csipikének, meg az Erdő többi lakóinak is ti vagytok a tanácsadói. De most nem zavarlak benneteket, mert tudom, hogy ti nappal alusztok, hogy este kibírjátok az éjjeli műszakot. Jó pihenést!
-Né, a makk, amiért Mókus annyira odavolt a Jégkorszakban! Ha tehetném, mily örömest odaadnám neki! De hiába kereste Mókust a teremben, nem látta sehol. Ekkor megpillantotta Menyétet a szemközti vitrinben. Gondolta, hátha tud valamit barátja felől. De Menyét válaszra sem méltatta. Bosszúsan hagyta ott rágcsáló barátját bogaraival együtt.
Még nézelődött egy darabig a földszinten, meglátogatta Borzot, Rókát, meg a Vadkacsákat a tó mellett, megdorgálta Farkasékat, amiért foglyul ejtették szegény Őzikét az Erdőben, majd felszaladt gyorsan az emeletre, ahol szeme-szája tátva maradt az ijesztő látványtól.
Az emeleti terem ajtaját, ugyanis Batman, a denevérember és Drakula, a félelmetes román vámpír őrizte. Reszkető lábakkal lépte át a küszöböt.
Baloldalt Boszárkány ült a tűzhely előtt, és üstéjében csontokat főzicskélt. Valami ármánykodáson járhatott az esze, mert Marci lépteire fel sem nézett a kavargatásból.
Mondjuk ennek örült is Marci, mert ki nem állhatta ezeket a vén szipirtyókat, akik mindig valami kuruzslással töltik az idejüket, ártani és varázsolni akarnak, nem úgy, mint Marci jó barátja, Karmalla, a jótevő boszorkány, akivel egy könyvnek az oldalain ismerkedett meg, s aki nagymamának szegődött egy kisfiú kérésére.
-Milyen ronda állatok ezek a denevérek!-állapította meg anya miután jól szemügyre vette a vitrin mögött kitömött állatokat.
-Apa, a denevérek az embereket is megtámadják?-kérdezte Marci.
-Igen. Például belekapaszkodnak anyának a hosszú vörös hajába! Így ni!-apa ijesztő képet vágott, hogy ezzel megijessze Marcit.
Sikerült is.
-Na, gyertek menjük el innen! Utálom ezeket az ijesztő vámpírokat.
Apa, készített még egy-két fényképet, miközben Marci még egy percre megállt a földszinten, és elköszönt kedves barátaitól megígérve, hogy legközelebb kistestvérét is bemutatja majd nekik.

Nincsenek megjegyzések: