-Szamár, mesélj magadról! Ki vagy te? Milyen családból származol? - bíztattam szamár-barátomat a minap egy állatkerti látogatás során. Rólam már mindent tudsz. Ezen a blogon már publikus a származásom. Most te következel.-Asinus Gray a becses nevem. Így hívnak az anyakönyvben. A páratlan ujjú emlősök rendjének lófélék családjába tartozom. Legfőképpen abban különbözöm tőlük, hogy farkamnak csupán a csúcsán viselek hosszú szőröket s ezek bojtot alkotnak. Látod?- Szamár megfordult, hogy jobban szemügyre vehessem hátsófelét, melyen valóban ott lógott érdekes, hosszú farka.
-Képzeld, nekem mindenütt vannak rokonaim: Székelyföldön, Szentegyházán, Alfaluban, itt, Marosvásárhelyen, Backamadarason, Aradon, Magyarországon, Németországban stb. Négy család leszármazottja vagyok. Neked kik a rokonaid?
-Három családba tartozó rokonaim vannak: kis, közepes és magas termetűek (130 cm fölötti). Én a magyar parlagi szamár családba tartozom. De rokonaim a ló meg az öszvér is. Tudod mit tartanak rólam?
-Ismerek egy szürke szamarat, Shrek barátját. Illetve kettőt is! A másik ismerősöm Micimackó becses barátja, Füles. Ismered őket? De nem hasonlítanak egymásra: egyik szelíd, másik szeleburdi, viháncolós.
-Igen. Azt tartják rólunk, hogy intelligens, jól idomítható, emellett igénytelen, szívós, hosszú élettartamú és békés természetű állatok vagyunk.
-Az meg is látszik rajtad.
-Úgy tudom hasznos állat vagy. Mire használnak titeket az emberek?
-Főleg hegyvidéken, szőlőkben igen gyakran használnak.Ezért igás, illetve málhás állatoknak is neveznek minket. sajnos! - szomorodott el a kis szamár.
-Ezek a buta felnőttek olyan gonoszak: kihasználnak benneteket, állatokat. Egyes állatokat még el is fogyasztanak. Ez hallatlan! Valamit tennünk kell az érdeketekben! Ha majd nagy leszek, felemelem szavam az állatok kihasználása ellen. Bízzál cska meg bennem. Vigyázok majd rád. Egyelőre te itt biztonságban van. Enned adnak. Csak a kiszabadításodról kell még szóljak barátaimnak. Ne félj, elintézzük a dolgot. Addig is viszlát, kedves barátom! Hamarosan ismét találkozunk. Megyek megetetem a kecskéimet, majd megsimogatom Pónit.
-Szia, Marci! - köszönt el Szamár is. Jól esett neki a látogatás. Örömében nagyot rúgott és hangos bőgésbe fogott. Ezúttal csak szelíden, a legbarátságosabb bőgéssel, amire csak örömében volt képes.
Én pedig rohantam kecskéékhez.
Ha barátokat akarsz, látogass el te is ide: http://marosvasarhelyizoo.mlap.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése