Az oviban két hete semmi másról nem esik szó, mint az őszről, az őszi időjárásról, az őszi gyümölcsökről, őszi zöldségekről, az ősz színeiről stb. Őszről beszélgetünk, az őszről énekelünk, őszről rajzolunk, őszi színekbe őltözünk (én barnába, Áron narancsszínű polóba ment), őszi gyümölcsöket kóstolgatunk, őszi képeket gyűjtünk, válogatunk és ragasztunk, őszi gyümölcsöket gyurmázunk, Ősz anyóról és az Ősz tündérről mesél nekünk az óvó néni. 
Egyik nap az óvó néni megkérdezte tőlünk, milyen munkálatokat végeznek ilyenkor a mezőgazdaságban, aztán az almaszedésről esett szó. Nyújtottam a kezem, majd szót kapva elmeséltem, hogyan szedtük mi is tatáéknál az almát. Arról persze szót sem ejtettem, hogy milyen hamar beleúntam az almaszedésben. Ugyanis nekünk Áronnal csak a földről való almaszedés jutott. Ami nekem még hagyján, de Áronnak semmiképp nem esett ínyére. 
Ehelyett ott biciklizett és focizott az almafa alatt.
Pedig tata talicskázást is ígért. És nemcsak ígért, mert be is tartotta. Mármint az ígéretét. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése