Személyes benyomások, gondolatok, érzések merő őszinteséggel

2010. május 3., hétfő

"Az adhatás gyönyörűsége"

Marcitól kaptam ma az óvodában ezt a rajzot.
Nem tudom, mikor volt rá ideje, mert ma más kötelező tevékenységek voltak, legalábbis a kifüggesztett munkák alapján. Ez egy fakultatív rajz lehetett...
Virágot úton útfélen szed nekem. Számára az a virág, amit ő szakít le!
Ma már tudom, hogy mióta gyerekeim vannak, a három legszebb ünnep számomra az anyák napja és a fiaim születésnapja.
Kinek nincs, az nem is tudja...
mit jelent síró szemekkel virágot nyújtani át édesanyánknak. Anya és lánya igazán akkor találkozik lélekben, legalábbis a gyerek szemszögéből, mikor ő is életet ad...

Nincsenek megjegyzések: