"Már a hurka-kolbász régen elfogyott, már csak a négy kis sonka lógott a kamrában, meg olyan vékony szalonna, mint egy papírszelet. Ehhoz nem volt szabad nyúlni, ezt még tartogatta édesanyám, de azért mi jól éltünk. krumpli volt, és volt nagy főzési tudomány: édesanyám maga komponálta az ételeket. Minden napra kitalált valami újat. Még akukoricakását is úgy tudta tányérra rakni, hogy ettől sikítottunk örömünkben. Rajzot csinált a tányérban. Körbe csepegtette és elmesélte, hogy ... "ez a meghódítani való vár, ...itt fog bemenni a kiskanál, mint egy ostromló hadsereg..., hopp, és bekapja a baktert..., hopp, és bekapja a katonát..., hopp, bekapja a hadvezért...
Úgy bekapkodtuk a kukoricakását, mint a mazsolát" (Móricz Zsigmond)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése