Szerencsére közel van a munkahelyem a Somihoz, mert néha autóval megyek, és órák után Áront kiviszem a Somira. Olyankor szinte senki nincs a játszótáren, egy-két unokát hintáztató nyugdíjas nagszülőt vagy egy-egy babakocsit tologató kismamát leszámítva.
Nem így volt ez a hétvégén: pünkösdi szünet lévén, még olyanokkal is összetalálkozott az ember, akik régóta kinn élnek külföldön, de kapva-kaptak az alkalmon, és hazalátogattak a nagyszülőkhöz, rokonokhoz. Mi azonban nem unatkoztunk, mert Áron, hacsak tehetné egész nap a kisvonat mellett, felett, -on/-en/-ön stb. ülne, és észre sem venné a többieket.
Ma is, mint minden egyes alkalommal, áhitattal, elbűvölten bámulta a vonatot. Most szerencsére olyankor mentünk, mikor éppen indult. Jegyet váltottunk, elfoglalták helyüket az első székben, és várták, hogy végre elinduljon a kis gőzös.
A Somira kimenni nemcsak a kisvonat meg a játszótér, erdő stb. végett éri meg, hanem azért, mert mindig talál vagy lát az ember valami érdekeset. Mai alkalommal egy óriási szarvasbogarat:
Természetesen egy kis kerékpározás (mozgás) sem hiányozhatott a mai programból.
A gyerekeket alig lehet egy órakor összeszedni. Szerencsére imádnak (imádunk) Pista tatákhoz menni, és a pünkösdi ebéd ígérete meggyőzően hangzott számukra is.
Tatáéknál képesek délutáni alvás nélkül egész estig futkározni, focizni, biciklizni. Ez utóbbihoz már a nagy udvar sem elég. A kapun kívül, a szorosban egészítik ki a nyomtávot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése