Istenem, megértem, hogy Marci napközben gyakran gondol egy "nagyot", ceruzát ragad a kezébe, és spontán módon rajzolni kezd (Mennyire vártam már ezt a korszakot!). Így szerzek tudomást azokról a lelki folyamatokról, rejtett gondolatokról, melyek kis lelkét éppen foglalkoztatják, esetleg nyomasztják.
De szomorúságnak mostanában nyoma sincs, rajzai inkább derűsek, az élet öröméről, a megtapasztalt valóságról szólnak. Antropomorfikus, mágikus gondolkodása érhettő tetten ezeken a rajzokon, mely az óvodákorú gyerek világnézetének tipikus sajátja.
A nap is hüledezve nézi, amint a szél felkapja az ember kalapját. A két autó hamarosan összeütközik, ezt az első autó dudája is jelzi. Közben megjöttek a gólyák... tavasz van. És az sem mellékes, hogy a háztetőn épp a kéményseprő végzi a dolgát. Romániában élünk, ezt jelzi az intézményre/házra kibiggyesztett nemzeti zászló, mely itt nálunk oly gyakori: ha ünnep van azért, ha meg nincs akkor azért. Ez az, amit megfigyel nap mint nap Marci, ez a "realizmus" korszaka, mely rajzain is megjeleni. Mindezt kiegészíti egy-egy képzeletbeli elemmel: lásd kéményseprő.
Az olvasmányélmények lenyomata a rajzokban: Az Anna, Peti és Gergő könyv illusztrációs mintára próbálkozott ő is megalkotni a sajátját: Anna illeg-billeg a gyönyörűszép ruhájában. A copfocskákból szarvacskára emlékeztető érdekes hajábrázolás született... A rajzoknak általában címeket ad.
A szivárvány kedvenc témája a gyerekeknek, annak ellenére, hogy ritkán látnak. Azt hiszem ez inkább tekinthető egy filmrészlet rajzos megjelenítésének. Nemcsak az olvásmányélmények, valós élmények, hanem a filmek is mély nyomot hagynak lelkében.
4 éves kora után Marci rajzainak leggyakoribb jegye az ember és a ház ábrázolása. Emberfigurái merevek, mozdulatlanok. Mostanában azonban a vonalakkal vagy az elhelyezéssel sikerül Marcinak némi mozgásélményt adni a rajzoknak. Ennek a kornak a jellegzetessége az ún. lámpaember, mely kisfejű és hosszú törzsű alakot jelent. Az arcokon tükröződő érzelmeket természetesen még nem tudja ábrázolni, csak sematikusan a száj állásával: szomorúság, vidámság vagy éppen csodálkozás (lásd ovális száj), főleg a napocskán lehet ezt megfigyelni.
A testhelyzetek is általában sematikusak, állnak a figurák, de már gyakran ábrázol embert ülő helyzetben, pl. autóban. A vonalak csatlakozása még nem eléggé precíz, gyakran fuserál, ezt a színhasználatban és a terek satírozással való kitöltésében szoktam lemérni.
Ez utóbbi rajza elég nagy odaadással készült a tegnap délután. Marci és Áron látható rajta, Vili tatáék háza, Edéék garázsa (ezt jelzi a sziréna), a ház hátánál pedig az állatkertbe vezető út. A cseresznyefa (hát ez engem is meglepett), mint a nyár utáni vágyakozás jelenik meg.
Jöjjön már a nyár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése