Panni és Zsuzsi is várja a Télapót

Ünnepre hangolódva

Az ünnepekre való ráhangolódás céljából karácsony és Mikulás témakörben próbál anya meséket, meseregényeket olvasni nekem esténként: Ezt a Finduszos könyvet Krisztiánéktól kaptam szülinapomra. Éppen aktuális, a Mikulás-várásról szól.
Ez utóbbit pedig Jolán keresztmamámtól kaptam évekkel ezelőtt. Most épp jól fog, mert benne Szent Márton püspök legendájától Szent Miklós püspök csodatettéig minden fontosabb szentünk története benne van.

A Mikulás és a kiscica gyerekkönyv a Naphegy Kiadónál jelent meg 4 évvel ezelőtt. Azóta kedvencemmé vált.

Az itt következő rajzom a gyermekek waltdisneys Mikulás-képét tükrözi. Vagy mégsem?



Az ünnepi olvasmányaimról, készülődéseimről rendszeresen beszámolok majd.

Advent

Ma reggel megleptem anyáékat. Vasárnap lévén későig lustálkodtak, s mikor kilenc fele kikecmeregted az ágyukból, és bepillantottak a szobámba ez a látvány fogadta őket. Elkezdődött advent, a készülődés, és vele együtt a jócselekedetek sora. Az angyal a levelet elvitte a tegnapelőtt, és én mindent megteszek, hogy lássa, milyen jó fiú vagyok. A ma reggeli ágybevetés az első a sorban.
Apáék előljártak a jó példával. Apa kezdte. Tegnap ugyanis segített kirakni a hajót, amit Danitól kaptam szülinapomra. Három órát áldozott szabadidejéből. És ez nagy ajándék. Még az is jócselekedet volt a részéről, hogy a nap hátralevő részében segített anyának a nagytakarításban. Így estig csillogott-villogott a lakás. Anya nagyon hajtott mindenkit, hogy advent első vasárnapján tiszta, feldíszített lakásban gyújthassuk meg az első gyertyát a koszorún.

Őt is figyelik odafenn az angyalok. Biztosan meg is látták igyekezetét. A főzésen, takarításon, mosáson kívül még egy új süti receptet is kipróbált. Ime az eredmény!

A lakás most már hangulatosabb lett. Kis angyalkák, csillagok, télapók, koszorúk és gyertyák jelzik, hogy hamarosan beköltözik a szeretet a szívünkbe.

Nagyon várjuk karácsonyt!

Kívánságlista

Ha tudjátok az Angyal pontos címét, kérlek faxoljátok ezt a kívánságlistát, melyet itt most a blogomon közzéteszek, vagy ha véletlenül találkoztok személyesen is vele, juttassátok eszébe szerény kilétemet, és kérlek dicsérjetek, hadd nőjjek nagyra szemében, még akkor is, ha jónak lenni olyan ritkán szokott sikerülni nekem.

A jóindulat azért megvan bennem. És a NÉHA oly messze van a SOHÁtól...

Áronról nem is beszélve!

Szent Márton, kinek igen okos paripája vala

Este fél nyolc fele, mint aki érzi, hogy szorítja az idő, vadul nekiállok egy rajznak. Mindezt azután, hogy sorra veszem a kirakó-építő játékaimat, amit szülinapomra kaptam: Bolyong-golyó, Geomag és természetesen a Legó. Ez utóbbit anyáéktól (3 in 1), amit eddig csak apával közösen raktunk, de ma délután egyedül boldogultam vele. Megjegyzem, ez körülbelül 3 óra folytonos játékot jelent.

Szóval, mikor már a pizsomát rázta anya, gyorsan papírt ragadtam, és lerajzoltam a "lovát patkoló kovács" jelenetet. Amúgy sercegett ceruzám a papíron!

Anya látván a nagy búzgóságomat, kompromisszumra lépett: el kezdte olvasni az esti mesét, hogy azzal is előbbre hozza az elalvás idejét.

A három kívánság és Az okos leány meséken rég túl volt anyám, éppen a harmadikat olvasta, mikor hirtelen felugrottam.

- Mi az, végeztél? kérdezte.

-Dehogy. Gyorsan hozzál még egy lapot, mert Szent Márton is várat magára a lúdaival!"

Végül a ludak elmaradtak a rajzomról, csak azt sikerült nyélbe ütnöm, amint Szent Márton kardjával akkorát suhintott, hogy a tűzes nyílvesszőket, melyek pajzsának irányultatnak vala, mind kettéhasadva vették vissza, az ellenség felé irányukat.

Íme a végeredmény:

Ma van a szülinapom-pom-pom!

Pontosan 6 évvel ezelőtt, 2004-et írtak akkoriban, egy hétfői napon lehullott az első hó. Zuzmarás volt a táj... Apa hazaérkezett Németországból, reggel megittak anyával egy kávét, és bementek a kórházba, hogy az orvos bácsi segítsen anyának a világrajövetelemkor. Apa a földszinten elbúcsúzott anyától, mert tovább már nem engedték fel. Anya pizsomába öltözött, utcai ruháit apa hazavitte. Egy zacskóba anya tett nekem apró ruhácskákat, és mindent, amire még szükségem lehet életem első napjaiban.

De nekem azokban a percekben semmire nem volt szükségem. Rajta kívül. Akkor csak melegségére, ölelésére, gondoskodására vágytam. Hangja első perctől ismerős volt számomra. S annak ellenére, hogy az elhúzódó szülés miatt szemem napokig ki sem tudtam nyitni, éreztem teste melegét, hangja pedig teljesen megnyugtatott. Körülöttem mindenki mosolygott. Mikor először látogattak meg apa és nagyszüleim a kórházban, izgatottság és szeretet vett körül. "Mikor életemben először megszülettem" szeretteimnek boldogságot és elégedettséget hoztam életébe. Szüleimnek én jelentettem az élet ajándékát, szerelmük gyümölcsét. Mikor életemben előszöt megszülettem, anya és apa életében valami végérvényesen megváltozott. Anya pedig mondhatná, mint ahogy kedvenc könyvemben fogalmaz a szerző: "Mikor életemben először megszülettél, akkor én másodszor is megszülettem, kicsim!"

A szülinapomat a hétvégén ünnepeltük. Hogy fel ne fordítsuk az egész lakást, anyáék kibéreltek nekünk egy egész házat. Ahol kedvünkre legozhattunk, játszahattunk, hancúrozhattunk barátaimmal:






Mindneki eljött: Ágnes és Klára.


Legjobb szomszéd barátaim: Ákos és Máté.



Dani és nővére, Anna, Évike, első nagy ovis szerlemem és nővére Bettike.



Krisztián és húga, Ágnes.

A tortát lenn a földszinten asztalhoz ülve vártuk türelmesen:

A tortát én válsztattom: pókemberest. Anya és apa húzták a szájukat, próbáltak lebeszélni róla. De aztán, mikor anya látta, hogy hajthatatlan vagyok, azt súgta apa fülébe: "Hagyd el, az ő születésnapja lesz, hadd teljesüljön az ő kívánsága!"

Az ajándékokat együtt bontottuk ki a vendégeimmel. Nagyon sok szép játékot kaptam.

A teremben mindenki megtalálta a neki való játékot. Jó volt így együtt ünnepelni a barátokkal!

Mikor már elfáradtunk, anya mesét olvasott. Csakhogy egy meséből, aztán kettő, majd három mese lett.

Otthon tovább ünnepeltünk. Vártak rám a meglepetések. Anyáék feldíszítették szobám. Apa nagy színes betűkkel köszöntött, anya pedig rajzaimból kiállítást rendezett. A legnagyobb meglepi egy fénykép-kollázs volt: születésemtől napjainkig válogattak össze képeket, és ezt ragasztották egymás mellé anyáék egy nagy kartonlapra, hogy hadd lássam, és emlékezzem, hogy milyen nagy lettem már, és milyen jó az, ha az embernek ilyen szép családja van, és barátok veszik körül.

Mama is tortát sütött nekem.

A születésnapban legalább két jó dolog van: a buli és a sok ajándék.

Ma reggel egy jót legoztunk apával és Áronnal. Fiú-ügy!

Szidnak, mert eltűnt

Szidnak, mert eltűnt
a reszelő-készlet, a gyújtó, a bicska,
a feszültségmérő, és unom, hogy rám
kenik az egészet.

Mit nyüzsgök annyit? Inkább törődjek
azzal, hogy megint mocskos a körmöm.
Igazán nem értik, miért kellett
az ajándék csésze fülét letörnöm.

és ha mégegyszer az asztal alatt
ilyen hatalmas rumlit csinálok,
nagyon megbánom.

Még nem vették észre,
hogy görbe az esernyő csillogó orra,
és minden befőttesüveg szivárog.

László Noémi verse

Mi lenne, ha

Mi lenne, ha
mindenki annyit feleselne,
rendetlenkedne, lustálkodna,
tévézne, játszana, duhajkodna,

ugrálna, koszolna, tolakodna,
ciccegne, duzzogna, motyogna,
karcolna, gyűrne, húzkodna,

mint én? Biztosan nagyon kimerült
lenne mindenki. Legalább békén
hagyna. De annyit senki sem
képes, mint én. Sajna.

László Noémi

Sokszor hallom

Sokszor hallom:
fiam, ez kellemetlen.
Most nem játszunk gazdálkodj okosant,
fáradt vagyok és semmi kedvem.

Most inkább olvass, labdázz. Nincs
több házi feladatod? Szállj le anyáról.
értem én, hogy te akarod,

de nekem nincs időm.
Majd holnap játszunk,
ha még lesz hozzá erőm.

László Noémi

Haragszanak rám, mert szerintük

Haragszanak rám, mert szerintük
pimasz vagyok és igazságtalan.
Törik maguk, a javamat akarják,
én meg folyton kiviselem magam.

Makacs vagyok, akaratos és szemtelen,
és lusta. Nem értik, mit akarhatok,
de megsúgják: a fennvaló sem tudja.

Megsértődnek, mert úgy látják: rosszat
gondolok róluk. Mintha én húztam volna ki
a varázsszőnyeget alóluk.

Úgy gondolják: vállam mögül gúnyos
kisördög integet. Mosolygunk, mint egy
ünnepi fotón, csak az a baj, hogy szorít
a keret.

Mindenki ideges és senki sem hibás.
legyek csak szófogadó, jó gyerek,
különben elfelejt a Mikulás!

László Noémi (Nonó) verse

Ami egyeseknek fárasztó, az nekem oly kedves - anyai GONDolatok

Már néha szégyellem, hogy vendégeskedésből, könyvesboltokból vagy egyéb nyilvános helyről úgy jövünk ki a családommal az ajtón, hogy elnézést kell kérnünk, ha netalán túl hangosak vagy zajosak voltunk, esetleg, kimerítőek vagy túl vidámak, neveletlenek és idegesítőek, vagy levertünk valamit, és eltört, vagy letéptük és elszakadt, vagy megpiszkáltuk, és csúnya folt maradt, vagy kezünkbe vettük, és ott maradt, vagy ölelni, puszilni akartunk, de a nyak és az arc felhasadt, vagy adni akartunk (pl. vidámságot), de a szó fennakadt...

Minden relatív, és nézőpont kérdése.

Mert, ha túl csendes a gyerek, akkor megszólják, hogy tutyimutyi, anyámasszonykatonája, aki még köszönni sem tud, aki nem képes meghódítani és megváltani, felfedezni és kitalálni, kitervelni és megdönteni, létrehozni és megcsinálni életét!

Az ilyen mozgékony, nyílt, életkedvvel teli gyerekek védelmére álljon itt Ehrenhard Skiera a gyermek alapvető lelki szükségleteire irányuló pedagógiai irányzat képviselőjének felsorolása erre vonatkozóan:

1. A gyermek szükséglete a biztonság és az odafordulás iránt

2. A gyermek szükséglete a dicséret és elismerés iránt

3. A gyermek új tapasztalatok iránti szükséglete

4. A gyermek szabadság iránti szükséglete

5. A gyermek mások és önmaga iránt érzett felelősségének szükséglete

6. A gyermek esztétikai élmények iránti szükséglete

7. A gyermek szükséglete belső állapotainak spontán kifejezésére

Kielégítjük gyermekeink fenti szükségleteit?

Próbálj te is elég jó szülő lenni!

Mert szülőnek lenni jó!

És többet nem fogok elnézést kérni emiatt senkitől! Majd helyrerakjuk, ami eltörött. Majd pótoljuk, ami elgurult. Majd megragasztjuk, ami elszakadt. Majd megkeressük, ami elveszett. Csak a szív el ne törjön! Csak a lélek meg ne szakadjon, és a szeretet el ne vesztődjön! Mert az az igazán pótolhatatlan.

És mit gondol erről a gyerek? László Noémi zseniálisan versbe öntötte:

Eltört a baba

porcelán feje. Tegnap kaptam

még alig játszottam vele. Aludt

a polcon. azt sem tudom,

jót álmodott vagy rosszat.

Puff, leesett.

Most aztán hallgathatom a litániát

naphoszat, hogy nekem semmit sem

lehet venni, mert elrontok mindent.

Az új piros kabát zsebe leszakadt.

Persze, akkor mindenki csak legyintett,

most meg előszedik: szamárfül, paca,

elveszett sapka, foghíjas xilofon,

lyukas strandlabda - az egész család

ujjal mutat rám végül.

Kit hívjak segítségül?

Furkósbottal jár az ősz

Diót szedtünk.

Sütkéreztünk.

Marci a növényhatározóból okosodik.

Ismered a varjútövist?

Hát a kecskerágót?

Psszt! Hallod a a nád zizegését?

...amerre a szem ellát.

A bot egy kirándulásról sem maradhat el a fiúknál.

A fökdhajigálás sem.

A végén a dzsekiket, anorákokat is levetettük...Gyönyörű idő volt.

Gyönyörű délelőtt. Kellemes családi együttlét és tekergés.

Köszönjük neked Mother Nature!

Marci verse

hull a fákra őszi harmat
kimegyek én az udvarra
nem felejtek el felöltözni
sálat, sapkát, bakancsot a lábra
kinn ha a szél az arcomba vág
melegít a vastag kabát

otthon a nagymama fűt a házban
kéményből füst hömpölyög
a szél morrogva fúj szerteszét
az autókra ráfagy a dér

reggel korán oviba menet
látom az autók befagyott ablakát
a madarak nagy serege is már messze száll
oda, ahol nincs vége a nyárnak.

zúg morajlik a csatorna
mintha hegyi patak volna
tudom már, hogy lassan az ősz is véget ér
hisz minden fa kopasz, csupa dér

elalszik a rét és a mező
patakot is már jégpáncél fedi
téltündér csillogó fehér ruhát
ad a rétnek ajándékba
a szélpostás kihordja a leveleket
az erdő lakói bebújnak a takaróba
és elalszanak.

Áron az őszben