Már néha szégyellem, hogy vendégeskedésből, könyvesboltokból vagy egyéb nyilvános helyről úgy jövünk ki a családommal az ajtón, hogy elnézést kell kérnünk, ha netalán túl hangosak vagy zajosak voltunk, esetleg, kimerítőek vagy túl vidámak, neveletlenek és idegesítőek, vagy levertünk valamit, és eltört, vagy letéptük és elszakadt, vagy megpiszkáltuk, és csúnya folt maradt, vagy kezünkbe vettük, és ott maradt, vagy ölelni, puszilni akartunk, de a nyak és az arc felhasadt, vagy adni akartunk (pl. vidámságot), de a szó fennakadt...
Minden relatív, és nézőpont kérdése.
Mert, ha túl csendes a gyerek, akkor megszólják, hogy tutyimutyi, anyámasszonykatonája, aki még köszönni sem tud, aki nem képes meghódítani és megváltani, felfedezni és kitalálni, kitervelni és megdönteni, létrehozni és megcsinálni életét!
Az ilyen mozgékony, nyílt, életkedvvel teli gyerekek védelmére álljon itt Ehrenhard Skiera a gyermek alapvető lelki szükségleteire irányuló pedagógiai irányzat képviselőjének felsorolása erre vonatkozóan:
1. A gyermek szükséglete a biztonság és az odafordulás iránt
2. A gyermek szükséglete a dicséret és elismerés iránt
3. A gyermek új tapasztalatok iránti szükséglete
4. A gyermek szabadság iránti szükséglete
5. A gyermek mások és önmaga iránt érzett felelősségének szükséglete
6. A gyermek esztétikai élmények iránti szükséglete
7. A gyermek szükséglete belső állapotainak spontán kifejezésére
Kielégítjük gyermekeink fenti szükségleteit?
Próbálj te is elég jó szülő lenni!
Mert szülőnek lenni jó!
És többet nem fogok elnézést kérni emiatt senkitől! Majd helyrerakjuk, ami eltörött. Majd pótoljuk, ami elgurult. Majd megragasztjuk, ami elszakadt. Majd megkeressük, ami elveszett. Csak a szív el ne törjön! Csak a lélek meg ne szakadjon, és a szeretet el ne vesztődjön! Mert az az igazán pótolhatatlan.
És mit gondol erről a gyerek? László Noémi zseniálisan versbe öntötte:
Eltört a baba
porcelán feje. Tegnap kaptam
még alig játszottam vele. Aludt
a polcon. azt sem tudom,
jót álmodott vagy rosszat.
Puff, leesett.
Most aztán hallgathatom a litániát
naphoszat, hogy nekem semmit sem
lehet venni, mert elrontok mindent.
Az új piros kabát zsebe leszakadt.
Persze, akkor mindenki csak legyintett,
most meg előszedik: szamárfül, paca,
elveszett sapka, foghíjas xilofon,
lyukas strandlabda - az egész család
ujjal mutat rám végül.
Kit hívjak segítségül?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése