Pontosan 6 évvel ezelőtt, 2004-et írtak akkoriban, egy hétfői napon lehullott az első hó. Zuzmarás volt a táj... Apa hazaérkezett Németországból, reggel megittak anyával egy kávét, és bementek a kórházba, hogy az orvos bácsi segítsen anyának a világrajövetelemkor. Apa a földszinten elbúcsúzott anyától, mert tovább már nem engedték fel. Anya pizsomába öltözött, utcai ruháit apa hazavitte. Egy zacskóba anya tett nekem apró ruhácskákat, és mindent, amire még szükségem lehet életem első napjaiban.
De nekem azokban a percekben semmire nem volt szükségem. Rajta kívül. Akkor csak melegségére, ölelésére, gondoskodására vágytam. Hangja első perctől ismerős volt számomra. S annak ellenére, hogy az elhúzódó szülés miatt szemem napokig ki sem tudtam nyitni, éreztem teste melegét, hangja pedig teljesen megnyugtatott. Körülöttem mindenki mosolygott. Mikor először látogattak meg apa és nagyszüleim a kórházban, izgatottság és szeretet vett körül. "Mikor életemben először megszülettem" szeretteimnek boldogságot és elégedettséget hoztam életébe. Szüleimnek én jelentettem az élet ajándékát, szerelmük gyümölcsét. Mikor életemben előszöt megszülettem, anya és apa életében valami végérvényesen megváltozott. Anya pedig mondhatná, mint ahogy kedvenc könyvemben fogalmaz a szerző: "Mikor életemben először megszülettél, akkor én másodszor is megszülettem, kicsim!"
A szülinapomat a hétvégén ünnepeltük. Hogy fel ne fordítsuk az egész lakást, anyáék kibéreltek nekünk egy egész házat. Ahol kedvünkre legozhattunk, játszahattunk, hancúrozhattunk barátaimmal:
Mindneki eljött: Ágnes és Klára.
Legjobb szomszéd barátaim: Ákos és Máté.
Dani és nővére, Anna, Évike, első nagy ovis szerlemem és nővére Bettike.
Krisztián és húga, Ágnes.
A tortát lenn a földszinten asztalhoz ülve vártuk türelmesen:
A tortát én válsztattom: pókemberest. Anya és apa húzták a szájukat, próbáltak lebeszélni róla. De aztán, mikor anya látta, hogy hajthatatlan vagyok, azt súgta apa fülébe: "Hagyd el, az ő születésnapja lesz, hadd teljesüljön az ő kívánsága!"
Az ajándékokat együtt bontottuk ki a vendégeimmel. Nagyon sok szép játékot kaptam.
A teremben mindenki megtalálta a neki való játékot. Jó volt így együtt ünnepelni a barátokkal!
Mikor már elfáradtunk, anya mesét olvasott. Csakhogy egy meséből, aztán kettő, majd három mese lett.
Otthon tovább ünnepeltünk. Vártak rám a meglepetések. Anyáék feldíszítették szobám. Apa nagy színes betűkkel köszöntött, anya pedig rajzaimból kiállítást rendezett. A legnagyobb meglepi egy fénykép-kollázs volt: születésemtől napjainkig válogattak össze képeket, és ezt ragasztották egymás mellé anyáék egy nagy kartonlapra, hogy hadd lássam, és emlékezzem, hogy milyen nagy lettem már, és milyen jó az, ha az embernek ilyen szép családja van, és barátok veszik körül.
Mama is tortát sütött nekem.
A születésnapban legalább két jó dolog van: a buli és a sok ajándék.
Ma reggel egy jót legoztunk apával és Áronnal. Fiú-ügy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése