Vásárhelyi Napok

A hétvégén elmaradt az apáék által beígért vonatozás (mert apának megrándult a bokája), de ennek kárpótlásául kimentünk a hétvégén a Somira, állítólag újraindították a gyerekvasútat.
Anya húzódozott, mert nem szereti a tömeget, s hát ilyenkor Vásárhelyi Napok alkalmával nagy a tömeg. Itt a Somin azonban civilizált népség volt, vagyis mi, gyerekek tudunk viselkedni. Csak a felnőttekkel van a baj.

Délben 11 körül érkeztünk meg. Szemünk-szájunk tátva maradt, amikor megláttuk a kisvasút helyén az új Thomast. Tízperces üdvrivalgás következett, melynek következtében egy órát ólálkodtunk a vasút körül. Bücüt nem lehetett elcsalogatni a helyszínről.

Sajnos a vasút ennek ellenére sem indult be. A mozdonyvezető minden próbálkozása és unszolása ellenére: Thomas megmakacsolta magát, nem volt hajlandó elindulni. Valamiért megsértődhetett. Talán nem tetszett a sokéves elhanyagoltság: évekig rá se nézett senki. Hacsak arra nem tévedt egy kisgyerek, aki sajnálkozva meg-megsimogatta az öregfiút.

Ehelyett aztán a délelőtt folyamán két bábelőadást néztünk meg. Tulajdonképpen ugyanazt a darabot csak először román majd magyar nyelven. Egészen más rendezésben (Gulliver în ţara păpuşilor és Haragos úr a bábszínházban - hogy lehet ugyanazt a darabot így fordítani?) Meghatóan néztük végig mindkét előadást, észre sem véve, hogy ugyanaz a szövegkönyv játszódik le a szemünk előtt.

Nekem legjobban mégis a Vuk zenéje tetszett, amit az előadást várva hallgattam végig a padon.

Nagyon kellemes családi együttlét volt: bogyókás fagyi, málna, mászika, hinta és képzeletbeli vonatozás megtoldva egy kis kacagó csúszdával (én neveztem el, mert Áronnal ott jókat nevetünk).

Bücüke teljesen odavolt Thomasért. Órákig simogatta. Vissza-visszatért hozzá. Beszélgetett vele. Másfél éve felhalmozott hódolatát fejezte ki simogatásával.

Babaház fiúknak?

Igen. Tegnap megkaptam Boglárka babaházát. Talicskával hozták át nekünk a szomszédból. Nagyon megörültem neki. Most már nekem is van babaházam. Nem olyan szép, mint az Ágnesé, de nekem ez is tetszik. A Bartos Erika könyvében Annácska is ilyet kapott.
Csak még be kell rendezzük anyával.

Este azt tervezgettük, hogy fürdőszoba és konyha is kellene a Legobabáknak. Ebben a házban ugyanis nem babák, nemis mackók, hanem Legobabák laknak. Esténként kiülnek a ház elé, és borozgatnak a vendégekkel. Vörös bor is van az asztalon. Látjátok?

Ma anyával diós patkót sütöttünk nekik. Az én kedvenc sütimet. Legyen amit ropogtassanak a babák ma este a bor mellé. Segítettem anyának diót törni, darálni, tésztát gyúrni és patkót formálni.
Ez volt a kibékülés jó cselekedete. Ma ugyanis anyával összevesztünk. Mert bántottam az öcsikémet. Anya elmagyarázta, hogy nem szép, mikor két testvér püföli egymást. Már meg is bántam. Tudunk mi ketten szépen is játszani. Bocsánatképpen felolvastam neki a Kippkopp a fűben című mesét.

Anya pedig könyvet adott nekem. Marék Veronika: Öcsi és bátyó. Két fiútestvérről szól, akik összevesznek, majd kibékülnek. Mint Marci és Áron. Azaz Cupák és Bücü.

Most már megértettem, miért haragudt rám anya annyira, mikor elvettem Árontól a játékát.

Játszóházból óvodába

Vagyis cseberből vederbe. Áron a tegnapelőtt búcsúzott a Caritas játszóház pajtásaitól és a foglalkozások vezetőjétől, Boritól.

10 hónapos korától kisebb megszakításokkal hetente járt a Caritashoz anyával.

Most elérkezett a búcsú órája. Nagyon megszokta már a pajtásokat, megtanulta nevüket, megtanulta a mondókákat, a mozgásokat, hogy mi - mi után következik, szóval szívesen jártak oda. Egy jó kis közösség alakult ki.

Mikor végetért a Caritasnak, anya egyet gondolt, és elhatározta, hogy megmutatja az óvodát Áronnak, még mielőtt bezárná kapuit.

Reggel boldogan ugrándozott a bejárat fele, szívesen be is lépett a terembe, szinte észre sem vette, hogy anya elment. De amikor az óvó néni megkért mindenkit, hogy cserélje le a papucsát kinti cipőre, mert kimegyünk, akkor keresni kezdte anyát, s miután nem találta, akkor sírva fakadt. De óvó néni felvette az ölébe, és megvigasztalta.

Kinn az udvaron már ismét megjött a jókedve. Szaladgált, nézte a csiga-versenyt a padon, majd később a focit, amit a nagyok játszottak az iskola udvarán.

Anya ezalatt ült az iskolában, és várta Zsuzsa óvó néni telefon hívását, hogy ha baj van, sír Áron, akkor ő átszalad, és megvigasztalja. De nem volt rá szükség.

Később, mikor anya is megérkezett, elmeséltem neki Áron első délelőttjét az oviban. Azt, hogy "miatta" sírt Áron és összeveszett Milánnal, mert nem akarta megosztani a játékokat.

Majd megszokja. Ezt óvó néni mondta.

Anyának is tetszik az én ovim. Azt mondta, hogy még ő is szívesen járna oda, és babázna, főzicskélne a gyönyörű babasarokban, ahol a kalotaszegi bútor van.

Jövő ősszel már igazi ovis lesz a kisöcsim. És én már addigra olyan nagy és erős bátyó leszek, hogy meg tudom majd védeni mindenkitől, aki esetleg bántalmazni merészeli.

Már nagyon várom! És majd együtt énekeljük reggel óvodába menet:

"Óvoda, óvoda, de sok gyerek jár oda..."

Irány a könyvtár!

Eljött a vakáció, és anya elvitt a gyerekkönyvtárba. Bevetés, küldetés: megtalálni és kikölcsönözni Hervay Gizella Kobak könyvét. (hogy ne kelljen azt is megvásárolnunk). Itthon előzetesen megnéztük interneten, hogy egyáltalán megvan-e.

Szerencsére a 7 példányból egy benn is volt. Ki is kölcsönöztük. És még vagy 5 könyvet. ANYÁNAK!!!

Ahogy beléptünk a könyvtárba megnézegettem a kiállított munkákat, rajzokat, melyeket gyerekek készítettek, festettek, rajzoltak. Egyet szaladgáltunk Áronnal az előcsarnokban. Aztán észrevettem a csigalépcsőt, utána a tükröt. Egy kicsit elidőztem előtte. Aztán mikor felértem egy asztalon könyvek voltak kiállítva. Belelapoztam. Anyával kikerestük a könyvet, amiért mentünk. A H betűt én találtam meg. A könyvet pedig apa. Mielőtt kimentünk volna, lepillantottunk fentről az előcsarnokba. Nekem ez tetszett a legjobban.

Áron futkorászott. Pedig ő a könyvmoly a családban. Aztán apa nagyon megharagudott amikor meglátta, hogy kihúzogatta a betűket a könyvek közül.

Sok könyv volt a polcokon. Régiek és újak. Verseskötetek és meséskönyvek. Képeskönyvek és lexikonok. Magyar és román nyelven.

Anya mégis elégedetlenül jött ki a könyvtárból.

Nem tetszett a felhozatal? Vagy nem talált meg valamit? Pedig a nénik kedvesen fogadtak. Meg is keresték anyának az egyik könyvet, amit nem talált a polcon a K betűnél...

Mindenesetre én elégedetten jöttem ki az ajtón Kobakkal a kezemben. Először jártam könyvtárban. Meg is ajándékoztam magam érte, mert eső előtt még bekaptunk egy finom fagyit a főtéren.

Este fürdibürdi után jöhetett az esti mese. Természetesen Kobak.

Vakáció

Hurrá! Itt a vakáció. Nem kell oviba menni, csak ha akarok.
Ma például anyával meglátogattam az ovis társaimat, míg anya iskolába ment. Ma tehát iskolában voltam. Rajzoltam a tanáriban és autóztam. Hosszú asztal állt a tanáriban. Az volt az országút. Az asztal végében volt Budapest. És az asztal végén volt egy nagy szakadék. És a kamion szinte beleesett. Aztán sikerült visszatolatni.
Felírtam a táblára az ábécé első betűit, és a számokat is lerajzoltam tízig. Ákom-bákom.
Holnap Áronnak is megmutatjuk az ovit, ahova ősztől ő is beiratkozik és az iskolát, ahol anya dolgozik.
Egyébként reggel nem kelek korán. Nyugodtan megiszom a kakaómat apával. Ő kávézik. Majd azt játszhatok, amihez éppen kedvem szottyan. Például vonatozom. Thomas még ma is a kedvencem. Áron pedig egyenesen Thomas-lázban ég!

Évzáró ünnep az óvodában

Tegnap búcsúztattuk két pajtásunkat, akik jövőtől már iskolások lesznek. A szerepben ők voltak a vőlegény és a menyasszony. Négyen voltunk a barátaimmal a vőfélyek. Mindenki népi viseletbe öltözött. Még az óvó nénik is!

A szerep nagyon jól sikerült.

Nagy esemény lehetett a szülőknek, nyújtották a nyakukat, hogy jobban lássanak. Sokan fényképeztek, videóztak. A mamák és anyukák sírtak.

Kitűnő hangulat volt. Onnan tudom, hogy a vendégek sokszor nevettek! Törülték a szemüket. Azt nem tudom pontosan, hogy mitől. A nevetéstől, a sírástól vagy a nagy melegtől.

Folyt rólunk a víz, olyan meleg volt csizmában, mellényben és kalappal a fejünkön.

A vőfélypálcámat mama készítette. Meg fogom köszönni és dicsérni kicsimamát ezért , mert úgy vettem észre, az enyém volt a legszebb.

Még Bella és Vili tata is eljött, hogy megnézzen.

Hazaérve fagyiztunk egyet. Jutalomfagyi. Mert ügyesen táncoltam, kurjantottam és énekeltem. És ügyesen elmondtam a szerepemet.

Természetközelben - falusi környezetben, azaz Gálfalván édes nénéméknél

Azt hiszem ehhez a képhez nem sok hozzáfűznivalóm akad. Iszom a finom körtelevet műanyag pohárból, eszem a miccset (kezicsókolom!) - "finom autohton eledel", de jó, hogy ezt csak mi, erdélyiek értjük, szóval szúrom a mici bucit hipermarketből (hadd ne említsem a nevét most!) vásárolt műanyag villával. Mondanom sem kell, nagyon-nagyon ízlik! Ez ugyanis, kérem szépen, házi!!!!, made by "nénnye" sk. , amit az imént sütöttünk meg a képen látható "micsodán".

Közben a felnőttek mást is ittak, mint körtelevet, természetesen, hiszen nem akármiért gyűltünk mi ott össze, sógor Ferenc születésnapját ünnepeltük, ami ezelőtt úgy kb. 2-3 hete lehetett.

A lényeg, hogy mi nagyon jól éreztük magunkat. Megtanultam ereszkedni a biciklimmel a lejtőn. Egy nagyot puffantam is. De a vizes borogatás megtette várva várt hatását. Kutya bajom sem lett. Apával hátrasétáltunk természetszemlélni, avagy megcsodálni a Nyárád mentét. Megfigyeltük a gyönyörű pipacsot, bodzabokrot, miegymást és egyáltalán...

Hallgattuk a tücsökcirpelést...

Hívjatok még, "nénnye", mert azonnal megyünk!
Jaj, és szinte kifelejtettem. Elvittük a szalagot kicsimamának a vőfélypálcához. Mert azt ő készíti nekem a szerephez. Meg sem mutatom. Csak majd, ha lejár a szerep, azaz kedden. Ma délelőtt ugyanis Madarason jártunk. És kész van!!! És szereztünk kiskalapot is. Majd énekelhetem: "Kis kalapomat fölakasztom a szegre..." Mégcsak csizma kell a szerephez. Mert azt is énekelem, hogy "Új a csizmám, a szegre van felakasztva..." (Ez is a szegre!) És megvan a népi "viselet" hezza.

Jó éjszakát (szép szülőhazám...)! - Vili tata kedvenc nótája. Ismeritek?

Első ovis kirándulásom

Gyermeknap alkalmából az óvónénik egy kirándulással ajándékoztak meg bennünket, ovisokat. Kirándulás, amely a Somos-tetőre vezetett, onnan pedig a Marosvásárhelyi Állatkertbe. Egy kicsit rémüldöztek az anyukák az értesítés hallatán, mert az a hír járja, hogy a Marosvásárhelyi Állatkertben valamelyik nap megjelent egy anyamedve 2 kis medvebocsával, bemászott a ketrecbe és felfalta a vaddisznót.

Egy igazi medve! Szabadon az állatkertben! Hát nem vicces? Meglátogatta rokonait.

Nem, nem vicces, inkább izgalmas!

Anya elengedett, mert azt hallotta, hogy sikerült elfogniuk a medvét.

Nincs medve. Lehet nyugodtan menni a Somira.

Apa költött reggel. Ő jobban izgult, mint én. Megálltunk kiflit vásárolni, mert anya otthonról csak egy kis vizet pakolt a háti táskámba.

Útközben bementünk Magorhoz, az én kedves pajtásomhoz, aki közel lakik a Somihoz. Már várt a mamájával a kapuban. Ő is velünk jött.

A gyülekező, ugyanis a Somos tetői játszótéren volt. Amíg a pajtások megérkeztek, Magor, Boti és én, a három jóbarát, kipróbáltuk gyorsan a mászókákat.

Miután bemelegedtünk, jöhetett az állatkert lakóinak csoportos meglátogatása!

Az állatok előtt, minden pajtás előszedte legbölcsebb állatismereti szaktudását, és kiselőadást tartott az illető állatfajról: hogy hívják a bajusszos halat, mit eszik a majom, milyen gyorsan szalad a gepárd stb.

Próbáltam nagyot mondani azzal, hogy én már elefántot, vízilovat és zsiráfot is láttam. Tavaly. A Budapesti Állatkertben.

Hazafele bementünk egyik pajtásunkoz. De jó neki, olyan közel lakik az állatkerthez, hogy az állatokat egyenként, személyesen is ismeri. Ezúttal meghívta az egész csoportot magukhoz, ahol az óvonénik édességet osztottak ki nekünk. Ropit és üdítőt. Megpihentünk, majd indultunk is hazafele, az oviban már terített asztallal vártak bennünket a dadus nénik.

Köszönjük, óvó nénik, ezt az izgalmas kirándulást!

Bücü a játszóházban

Bücü minden szerdán játszóházba jár a Caritashoz. Ezt a játszóházas hagyományt, illetve baba-mama klubot Mezei Bori indította el ezelőtt 4 évvel, tehát mi voltunk az első "babái", mikor én még 8 hónapos voltam. Azóta elköltöztek a Vörösmarty utcából. Most a Deus Providebit Házban tartják a foglalkozásokat.

A babák itt tornásznak, ugrálnak, mászkálnak, énekelnek, labdáznak, mondókákat mondanak és játszanak. Az anyukák a foglalkozások alatt természetesen a gyerekekről beszélgetnek, hogy milyen ügyesek vagy éppen nem ügyesek, mit esznek vagy mit nem esznek, mitt mondanak, mikortól járnak, mennyi a súlyuk stb.

Illetve odafigyelnek a gyerekekre, nehogy lepottyanjanak valamelyik mászókáról vagy nehogy lökdösődjenek. Mert biza az is előfordul. Esetleg összevesznek egy játékon.

A játszóház az idén lejár Áronnak is, mert ősztől már ovis lesz, és ovis gyerekeket már nem fogadnak be.