Személyes benyomások, gondolatok, érzések merő őszinteséggel

2009. június 6., szombat

Első ovis kirándulásom


Gyermeknap alkalmából az óvónénik egy kirándulással ajándékoztak meg bennünket, ovisokat. Kirándulás, amely a Somos-tetőre vezetett, onnan pedig a Marosvásárhelyi Állatkertbe. Egy kicsit rémüldöztek az anyukák az értesítés hallatán, mert az a hír járja, hogy a Marosvásárhelyi Állatkertben valamelyik nap megjelent egy anyamedve 2 kis medvebocsával, bemászott a ketrecbe és felfalta a vaddisznót.
Egy igazi medve! Szabadon az állatkertben! Hát nem vicces? Meglátogatta rokonait.
Nem, nem vicces, inkább izgalmas!
Anya elengedett, mert azt hallotta, hogy sikerült elfogniuk a medvét.
Nincs medve. Lehet nyugodtan menni a Somira.
Apa költött reggel. Ő jobban izgult, mint én. Megálltunk kiflit vásárolni, mert anya otthonról csak egy kis vizet pakolt a háti táskámba.
Útközben bementünk Magorhoz, az én kedves pajtásomhoz, aki közel lakik a Somihoz. Már várt a mamájával a kapuban. Ő is velünk jött.
A gyülekező, ugyanis a Somos tetői játszótéren volt. Amíg a pajtások megérkeztek, Magor, Boti és én, a három jóbarát, kipróbáltuk gyorsan a mászókákat.

Miután bemelegedtünk, jöhetett az állatkert lakóinak csoportos meglátogatása!
Az állatok előtt, minden pajtás előszedte legbölcsebb állatismereti szaktudását, és kiselőadást tartott az illető állatfajról: hogy hívják a bajusszos halat, mit eszik a majom, milyen gyorsan szalad a gepárd stb.

Próbáltam nagyot mondani azzal, hogy én már elefántot, vízilovat és zsiráfot is láttam. Tavaly. A Budapesti Állatkertben.

Hazafele bementünk egyik pajtásunkoz. De jó neki, olyan közel lakik az állatkerthez, hogy az állatokat egyenként, személyesen is ismeri. Ezúttal meghívta az egész csoportot magukhoz, ahol az óvonénik édességet osztottak ki nekünk. Ropit és üdítőt. Megpihentünk, majd indultunk is hazafele, az oviban már terített asztallal vártak bennünket a dadus nénik.

Köszönjük, óvó nénik, ezt az izgalmas kirándulást!





Nincsenek megjegyzések: