Vásárhelyi Napok

A hétvégén elmaradt az apáék által beígért vonatozás (mert apának megrándult a bokája), de ennek kárpótlásául kimentünk a hétvégén a Somira, állítólag újraindították a gyerekvasútat.
Anya húzódozott, mert nem szereti a tömeget, s hát ilyenkor Vásárhelyi Napok alkalmával nagy a tömeg. Itt a Somin azonban civilizált népség volt, vagyis mi, gyerekek tudunk viselkedni. Csak a felnőttekkel van a baj.

Délben 11 körül érkeztünk meg. Szemünk-szájunk tátva maradt, amikor megláttuk a kisvasút helyén az új Thomast. Tízperces üdvrivalgás következett, melynek következtében egy órát ólálkodtunk a vasút körül. Bücüt nem lehetett elcsalogatni a helyszínről.

Sajnos a vasút ennek ellenére sem indult be. A mozdonyvezető minden próbálkozása és unszolása ellenére: Thomas megmakacsolta magát, nem volt hajlandó elindulni. Valamiért megsértődhetett. Talán nem tetszett a sokéves elhanyagoltság: évekig rá se nézett senki. Hacsak arra nem tévedt egy kisgyerek, aki sajnálkozva meg-megsimogatta az öregfiút.

Ehelyett aztán a délelőtt folyamán két bábelőadást néztünk meg. Tulajdonképpen ugyanazt a darabot csak először román majd magyar nyelven. Egészen más rendezésben (Gulliver în ţara păpuşilor és Haragos úr a bábszínházban - hogy lehet ugyanazt a darabot így fordítani?) Meghatóan néztük végig mindkét előadást, észre sem véve, hogy ugyanaz a szövegkönyv játszódik le a szemünk előtt.

Nekem legjobban mégis a Vuk zenéje tetszett, amit az előadást várva hallgattam végig a padon.

Nagyon kellemes családi együttlét volt: bogyókás fagyi, málna, mászika, hinta és képzeletbeli vonatozás megtoldva egy kis kacagó csúszdával (én neveztem el, mert Áronnal ott jókat nevetünk).

Bücüke teljesen odavolt Thomasért. Órákig simogatta. Vissza-visszatért hozzá. Beszélgetett vele. Másfél éve felhalmozott hódolatát fejezte ki simogatásával.