Játszóházból óvodába

Vagyis cseberből vederbe. Áron a tegnapelőtt búcsúzott a Caritas játszóház pajtásaitól és a foglalkozások vezetőjétől, Boritól.

10 hónapos korától kisebb megszakításokkal hetente járt a Caritashoz anyával.

Most elérkezett a búcsú órája. Nagyon megszokta már a pajtásokat, megtanulta nevüket, megtanulta a mondókákat, a mozgásokat, hogy mi - mi után következik, szóval szívesen jártak oda. Egy jó kis közösség alakult ki.

Mikor végetért a Caritasnak, anya egyet gondolt, és elhatározta, hogy megmutatja az óvodát Áronnak, még mielőtt bezárná kapuit.

Reggel boldogan ugrándozott a bejárat fele, szívesen be is lépett a terembe, szinte észre sem vette, hogy anya elment. De amikor az óvó néni megkért mindenkit, hogy cserélje le a papucsát kinti cipőre, mert kimegyünk, akkor keresni kezdte anyát, s miután nem találta, akkor sírva fakadt. De óvó néni felvette az ölébe, és megvigasztalta.

Kinn az udvaron már ismét megjött a jókedve. Szaladgált, nézte a csiga-versenyt a padon, majd később a focit, amit a nagyok játszottak az iskola udvarán.

Anya ezalatt ült az iskolában, és várta Zsuzsa óvó néni telefon hívását, hogy ha baj van, sír Áron, akkor ő átszalad, és megvigasztalja. De nem volt rá szükség.

Később, mikor anya is megérkezett, elmeséltem neki Áron első délelőttjét az oviban. Azt, hogy "miatta" sírt Áron és összeveszett Milánnal, mert nem akarta megosztani a játékokat.

Majd megszokja. Ezt óvó néni mondta.

Anyának is tetszik az én ovim. Azt mondta, hogy még ő is szívesen járna oda, és babázna, főzicskélne a gyönyörű babasarokban, ahol a kalotaszegi bútor van.

Jövő ősszel már igazi ovis lesz a kisöcsim. És én már addigra olyan nagy és erős bátyó leszek, hogy meg tudom majd védeni mindenkitől, aki esetleg bántalmazni merészeli.

Már nagyon várom! És majd együtt énekeljük reggel óvodába menet:

"Óvoda, óvoda, de sok gyerek jár oda..."