Természetközelben - falusi környezetben, azaz Gálfalván édes nénéméknél

Azt hiszem ehhez a képhez nem sok hozzáfűznivalóm akad. Iszom a finom körtelevet műanyag pohárból, eszem a miccset (kezicsókolom!) - "finom autohton eledel", de jó, hogy ezt csak mi, erdélyiek értjük, szóval szúrom a mici bucit hipermarketből (hadd ne említsem a nevét most!) vásárolt műanyag villával. Mondanom sem kell, nagyon-nagyon ízlik! Ez ugyanis, kérem szépen, házi!!!!, made by "nénnye" sk. , amit az imént sütöttünk meg a képen látható "micsodán".

Közben a felnőttek mást is ittak, mint körtelevet, természetesen, hiszen nem akármiért gyűltünk mi ott össze, sógor Ferenc születésnapját ünnepeltük, ami ezelőtt úgy kb. 2-3 hete lehetett.

A lényeg, hogy mi nagyon jól éreztük magunkat. Megtanultam ereszkedni a biciklimmel a lejtőn. Egy nagyot puffantam is. De a vizes borogatás megtette várva várt hatását. Kutya bajom sem lett. Apával hátrasétáltunk természetszemlélni, avagy megcsodálni a Nyárád mentét. Megfigyeltük a gyönyörű pipacsot, bodzabokrot, miegymást és egyáltalán...

Hallgattuk a tücsökcirpelést...

Hívjatok még, "nénnye", mert azonnal megyünk!
Jaj, és szinte kifelejtettem. Elvittük a szalagot kicsimamának a vőfélypálcához. Mert azt ő készíti nekem a szerephez. Meg sem mutatom. Csak majd, ha lejár a szerep, azaz kedden. Ma délelőtt ugyanis Madarason jártunk. És kész van!!! És szereztünk kiskalapot is. Majd énekelhetem: "Kis kalapomat fölakasztom a szegre..." Mégcsak csizma kell a szerephez. Mert azt is énekelem, hogy "Új a csizmám, a szegre van felakasztva..." (Ez is a szegre!) És megvan a népi "viselet" hezza.

Jó éjszakát (szép szülőhazám...)! - Vili tata kedvenc nótája. Ismeritek?