Ami még kimaradt...

Útban Szentegyháza fele, Korondon a kirakóvásáron is megálltunk. (Egy kis shoping)

Dédi lánykori fényképe. És kézzel írott lánykori neve: Konrád. Akárcsak az anyaé. Hogy miért? Ez most még bonyolult.

Anya és Dédi.

Bücü még Dédihez is elcipelte kedvenc játékvonatját.

Ilyen pici, egy napos csibéket mutatott nekünk Mariska nénénk.

Az ostor, amivel sokat játszottam. Azt súgtam apának: "Apa, van egy ötletem. Vigyük haza. Mikor egy kicsit rosszak vagyunk, ezzel suhintsál meg minket!"