Személyes benyomások, gondolatok, érzések merő őszinteséggel

2009. július 23., csütörtök

Marci mesél, anya jegyzi gyorsan


Marci, Enikő és a többiek

Ezen a délután nem feküdtem le, ahogy máskor szoktam. Alvás nélkül kimentem a barátaimhoz játszani. Nem vittem semmilyen játékot magammal. De utána meggondoltam magam.
Később apa és Áron is lejöttek.
Brigi és Enikő varrták a nadrágot a padon. Utána jött egy kislány, Enikő barátnője, egy fejjel nagyobb volt mint én. A kislánynak volt egy olyan képe, ami babát ábrázolt, s amit ha megfordítottál, más babát mutatott. Játszottunk. Bújocskáztunk. És egyedül elbújtam. Karcsika nem talált rám. Utána segítettem Enikőnek megkeresni a kislányt. Aztán Karcsikával bújtam el.
Játszottunk anyukásdit-apukásdit. Enikő volt az anya, én voltam a kistesó, Dalma a középső testvér, Jocó a legnagyobb. És később lejött Ádám, ő volt a legnagyobb testvér.

Ő is barátom.
Rajzmagyarázat: Két tömbház között kisütött a napocska.Én ott vagyok narancssárga rövidnadrágban. A kislány rámnéz. Ezért nem látszik a szeme, mert háttal áll. A földön az ott az árnyékunk. A kislány rózsaszínű ruhában. A kicsi fa előtt van a pad. Enikő varrja a nadrágot. Csak Enikőt már nem rajzoltam oda.

Nincsenek megjegyzések: