Rokonság

Dédimama anya nagymamája.

Nagytata pedig anya apukája.

Nagytata anyukája Dédimama.

Dédimama lánykorában, 30-as évek!!!!! "felment" Pestre szolgálni.

Vagyis gazdag pesti urak cselédjeként gyerekekre vigyázott.

Ezen a képen jól látható középen.

Aztán hazajött szülőfalujába, Szentegyházára. Ugye tudjátok hol van? Ha nem tudjátok, hát elmondom. Udvarhely és Csíkszereda között, félúton. Szóval hazajött Pestről, és férjhez ment, majd gyerekeket szült. Négyet.

Vili tatáék tehát négyen voltak testvérek:

Vili tata a legnagyobb. Mariska nénje és Misi bátya ma is Szentegyházán élnek.

Vili tata legkisebb féltestvére már nem él.

Anya azt mondta, majd ha nagyobb leszek megértem.

Dédimamának nincs férje, mert ő is meghalt.

Ez így számomra nagyon bonyolult.

Nem értem, ki kinek a micsodája.

Mit jelent az, hogy féltestvér?

A felnőttek pedig azt nem értik, hogy én mit nem értek.

"Mindenkinek van anyukája. Ilyen egyszerű."-mondják.

Na mégegyszer:

Anya apukája nagytata.

Nagytata anyukája dédimama.
Dédimama anyukája pedig...???
-Anya, hogy hívják dédimama anyukáját?

-Üknagymama.

-Ük?

-Igen. Ük.

Dédimamáék kilencen voltak testvérek.

Vagyis üknagymama, anya dédije, kilenc gyereket szült.

(Regina, Jolán, Mátyás, Imre, Lujza, Teréz, Fülöp, Gyuri, András).

Közülük a legnagyobbik az én dédim.

Dédi akkor szülte első gyerekét, nagytatát, anya apukáját, amikor üknagymama szülte az utolsó gyerekét.

Azt meséli anya, hogy az is előfordult a véletlen egybeesés folytán, hogy ükmama egyszerre szopiztatta a fiát és az unokáját, tatát. És fordítva: ha dédi volt otthon, akkor ő etette egyszerre elsőszülött fiát és legkisebbik fivérét. Hát nem érdekes?

Vili tata és "nagybátyja" András így úgy nőttek fel, mint édes testvérek.

Sajnos a sors kegyetlen volt ehhez a családhoz. A kilenc testvérből csak hárman élnek már.

Dédi már nagyon öreg. 88 éves.

Ma meglátogattuk.

Anya minden vakációt dédinél, Szentegyházán töltött.

Sokat mesélt nekem gyermekkori élményeiről.

Most megmutatta azokat a helyeket, ahol ő szívesen töltötte vakációit.

Azt mondta, mielőtt kiszálltunk volna az autóból:

"figyelj, itt még a fű is zöldebb, mint otthon.

És a levegő...

Semmihez sem hasonlítható.

Gyermekkor illata.

Szippants bele, jó mélyen, és soha el ne feledd!"-mondta anya.

Megnéztük a kert végében szaladó patakot, vízesést,

ahol kavicsokat hajigáltunk.

Anya bemutatott az ő legkedvesebb

keresztmamájának, akivel gombászni és málnát szedni jártak az erdőbe.

Igen. Anyának is van keresztmamája.

Sok ribizliszörpöt, málnalekvárt és gombát pakolt nekünk búcsúzáskor.

Mariska néniéket is meglátogattuk, anya nagynénjét.

Anya unokatestvére megmutatta nekünk a nyuszikat, a lovat és a bocikat.

Jártam pajtában (istállóban), csűrben, hiúban (szénapadlás) és fásszínben.

Sokat kergettem az udvaron a tyukokat. Mint Findusz.

Szekereztem. Befogtam a lovakat.

Játszottam az ostorral, amit apa "a szekér kapcsolószekrényének" nevezett.

A mai rokoni látogatás nagyon tetszett nekem.

A legjobban a nyuszisimogatás, a boci pisilés,

ami majdnem olyan volt, mint egy vízesés

és a szekerezés tetszett.