Személyes benyomások, gondolatok, érzések merő őszinteséggel

2009. május 27., szerda

Anya, Áron, Marci és a könyvek


Anyával együtt járunk oviba. Illetve anya iskolája és az én óvodám egy épületben vannak. Van amikor anya szünetekben meglátogat. Eleinte nagyon megnyugtatott az érzés, hogy ott van közel hozzám, de most már nagy fiú vagyok, és megkértem, többet ne zavarjon.
Anya olyan idegesítő tud lenni, mikor folyton afelől érdeklődik, hogy "na, kisfiam, mi volt az ebéd? " vagy "Na, mi volt ma az óvodában?" és ehhez hasonlókat. Tudom, hogy érdekli, mert ő is gyerekeket tanít, de én akkor sem árulom el soha!
Anya sokszor kölcsönkéri a könyveimet, hogy elvigye és bemutassa más anyukáknak, óvónéniknek. Mikor először vitte el őket, akkor sírva fakadtam. De miután láttam, hogy visszahozza, máskor is kölcsönadtam neki. Holnapra is elkérte.
Anyának két szenvedélye van: a könyvtár és a múzeum.
Anya szenvedélyes könyvgyűjtő. Mesélte, hogy fiatalakorában, ha Ami mama pénzt adott neki ételre, akkor ő azt mind könyvre költötte, és inkább egy hónapot éhezett. Szerintem ez nem szép dolog.
Anyának még ma is tart ez a könyvmániája, és sok könyvet vásárol magának. Igaz nekem is. S ez jó.
Apa szerint lassan annyi könyv lesz a lakásban, mint egy nagy könyvtárban. A múltkor anya egy zsák játékot vitt át Ami mamáékhoz, mert nem fértek a polcra a könyveim. Hát így állunk!
Apa haragszik anyára a könyv-szenvedélye miatt. Pedig mindenki gyűjt valamit. Én is: kindertojás-meglepiket. Már jó sok van belőle.
Én, ha nagy leszek, nem fogok könyveket gyűjteni. Mert inkább elmegyek a könyvtárba, és onnan kikölcsönzöm őket.
Ahelyett inkább kocsikat és Legot gyűjtök. Az jobban megéri!




Bücü imádja a könyveket. Egész nap őket lapozgatja. Felolvas vagy énekel belőlük. Lefekvéskor pedig ugyanazokat a könyveket kéri egy hétig. Hogy nem únja meg ugyanazt a mesét hallgatni annyiszor? Nem tudom. Valószínű, hogy anya könyv-szenvedélyét örökölte. Anya mikor könyvvel a kezében látja, könyvbelábadt szemmel hívja apát:




-Apa, ezt látod? Na, hozd gyorsan a fényképezőgépet!

3 megjegyzés:

Unknown írta...

Sza, KInga! Nagyon élvezem a naplóbejegyzéseket! MInden nap elolvasom. Netán Bartos Erika könyve még nincs meg. Ha nincs, én viszem a ki "gézengúzoknak".
Puszi:
Ildikó

Bella írta...

A könyvek iránti szenvedélyed nemcsak a gyerekeket fertőzte meg, hanem engem is :)
régen rengeteg idő kellett míg elolvastam egy kis könyvecskét, azért mert undorral vettem a kezembe..
aztán ahogy nőttem, és kezdtem kicsit bolyais lenni, és láttam nálatok azt a temérdeknyi könyvet, mindig arra gondoltam, hogy nekem is kell legalább egy ennyi. Régen egy könyv volt az, amit bepakoltam egy táskába, ha éppen kirándulni mentem/ünk, de mostanra minden megváltozott, és mindezt túlnyomó részt neked köszönhetem :)
KÖSZÖNÖM!
Regeteg könyvet kaptam már tőletek, már a kolozsvári időtökben is könyvet hoztatok nekem, amit akkor talán nem tudtam értékelni, de most annál jobban örülök neki.
Már várom a szülinapomat, remélem ismét valamit egészen fantasztikus könyvvel fogtok meglepni. :)

Makkai Kinga írta...

Drága Bella! Az, hogy rengeteg, az túlzás. Igyekeztem. De, ha ennyire megfertőztelek, akkor, légy nyugodt, még "rengeteget" fogsz kapni.
Előbb-utóbb megfertőződik az ember. Csak legyen, akit meg lehet fertőzni, és még legyen sok-sok ember ilyen fertőző, mint én. Hogy mindannyian továbbadjuk gyermekeinknek ezt a vírust. És erre a betegségre csak egy orvosság lesz: az olvasás. Egyre gyakrabban. Akár megelőzésképpen. Nemcsak betegállapotban. Amikor valami fáj... Mert:
"A könyvekben minden benne van. Az ember azért olvas, hogy érezze az életet, hogy életre keltsen amaga számára olyan dolgokat, amelyeknek létezéséről addig nem tudott. Az olvasás maga az élet."