Egy délután a Maros partján

Tegnap délután apa jött utánam az oviba. Anya tárt karokkal fogadott:
-Menjünk ki a Maros-partra kavicsot hajigálni! Mit szóltok hozzá?

Tetszett nekem az ötlet, hamar le is dobtam ovis ruháimat, és előkotorásztam a szekrény mélyéről a kedvenc narancssárga színű rövidnadrágomat, melyre még a tavalyról emlékeztem.

-Anya, most nyár van?

-Nem. Még májusban vagyunk. Május pedig a tavasz utolsó hónapja.

Az öltözködés hamar ment, pillanatok alatt kész is voltam. Ennél sokkal nehezebb volt apát eltávolítani a laptopjától.

-Gyere már apa! -únszoltam.

-Menjünk már, menjünk már!- szólt közbe Bücüke is.

Egy fél órába telt míg elkészült a család: anya tisztába tette Bücükét, bepakolt egy csomag kekszet, pár almát, vizet, pelust, popsitörlőt a hátizsákba, apa vállára vette a fotóstáskáját, betette a biciklimet a csomagtartóba, és "Irány a Maros-part" jelszóval elhagytuk a lakónegyedünket. Hamarosan megszólalt Áron:

-Apa, kérek szépen Zakuscát! Pár percig tartó vidám éneklés után megérkeztünk.

Először kavicsokat gyűjtöttünk egy zacskóba, majd elsétáltunk a Komphoz, ahol két vizsla futkározott a parton. Igyekeztem minél messzebre hajítani. A kutyák azonban azt hitték, hogy fadarabokat hajítunk nekik, amivel ki kell ússzanak a partra, ezért egymás után szöktek bele a vízbe. Mikor pedig kijöttek, akkor jól megrázták magukat. Anya folyton ott őrködött mellettünk:

-Álljatok félre, mert lespriccolnak a kutyák! Ne menjetek közelebb, mert beleestek a vízbe!

A levegőben és a vízben fehér vattacsomók úszkáltak.

-Apa, mik repülnek a levegőben?

-Ezek a szöszök a nyárfákról szállnak. A nyárfát jegenyefának is hívják. A fűzfának a rokona, és tavasszal így "szöszöl".

-És biztos szeretnek víz mellett lakni, mint a fűzfák.

Miután még egy kicsit mászkáltunk, megnéztük a gokartos fiúkat, amint épp versenyeztek. Én is bele szerettem volna ülni egy olyan autóba, mint apa, de ő leintett, hogy túl kicsi vagyok még ehhez, majd ha növök egy kicsit, akkor majd kipróbálhatom.

Hazafele jövet, már alig bírtam hajtani a biciklipedálokat, annyira elfáradtam. Éhes is voltam, alig vártam végre hazaérjünk.

Este fürdés után anya Bartos Erika Anna, Peti és Gergő könyvéből olvasott. A kavicshajigálós történetet. Bücüke A csúnya kislányt kérte.

-Holnap megyünk a vikkendre?-kérdeztem suttogva anyától.

-Igen, csak most aludj, mert holnap reggel nem tudsz felkelni.

-Jó éjszakát!