Személyes benyomások, gondolatok, érzések merő őszinteséggel

2009. május 29., péntek

Péter, az én kedves barátom

Tegnap kocsival jött értem anya.
Hisztizni készültem. Miért nem jött később, amint megegyeztünk tegnap. Alvás után szeretek még ottmaradni egy kicsit. Olyankor kedvemre játsszhatok még a pajtásaimmal. Amíg utánunk nem jönnek szép sorban a szülők.
De ha anya túl későn jön, az sem sima. Mert akkor aggódni kezdek, hogy utoljára egyedül maradok Marika nénivel, a dadussal.
De most az egyszer elmaradt a hiszti meg a szemrehányás. Anya közölte derült arccal, hogy nem hazamegyünk, hanem Téglás Péter barátomhoz. Már nem is veszekedtem vele, hogy miért nem apa jött utánam. Repültem az ajtófele egy Lego alkatrésszel és az uzsonna-naracsommal a kezemben, amit, gondoltam elteszek. Majd megesszük játék közben Péterrel.

Anya Péteréknél hagyott kb. 2 órára. Ő addig a Méhecske oviban előadást tartott a szülőknek a gyerekkönyvekről. Megint kölcsönkérte a könyveimet.


Ezalatt mi Péterrel mindenfélét játszottunk: búvárost, építkezőst, vonatost, szerelőst stb. Sokat nevettünk. Fánkot is ettünk, miközben jópofáskodtunk.
Péterről tudni kell, hogy nagyon kreatív, kedves kisfiú. Szuper játékai vannak. Olyan igazi fiús játékok: Thomas és barátai, Lego, Playmobil, barkácsoló szett, mert azt imádja Péter!, meg az építőjátékokat is. Pici korunk óta ismerjük egymást. Akkor még itt laktak közel hozzánk, és minden szerdán találkoztunk, felváltva. Hol nálunk, hol náluk. Hol Ágneséknél. Hiányoznak nekem azok a rendszeres találkozások!
Csakhogy Péterék elköltöztek... És anyukáink visszatértek dolgozni, Ágnesnek és nekem kistestvére született, mi ovisok lettünk és már bonyolult lett az élet...Ritkán találkozunk.
Ez a délután Péternél tehát csodálatosan telt. Minden játékát szívesen adta. És egyszer sem vesztünk össze! Amíg anya értem nem jött. Mert akkor aztán Péter sírva fakadt. Ugyanazt a játékot szemeltük ki mind a ketten. És Péter nem adta. Ekkor anya azt mondta, ha nem hagyom abba, akkor hazavisz. Így is lett.
Az ajtóban már mosolyogtunk. Kezet fogtunk keményen, mint ahogy férfiakhoz illik.
És kölcsönadta Kiss Ottó verseskötetét is. Hazajövet az volt az első, hogy belelapozzak.

Este lefekvéskor, nem tudom miért, Mese a rózsaszínű elefántról című mesét kértem anyától. Benne Pöttöm elveszíti legkedvesebb barátját, mert más vidékre költöznek. Nagyon szomorú történet.
De én Pétert nem veszítettem el örökre amiért elköltöztek!

Mert meghívtuk anyával hozzánk. Remélem jövő héten ismét találkozunk! S akkor ismét egy jót játsszunk. És elhívjuk Ágnest is!

Nincsenek megjegyzések: