Főtéri séta

Vasárnap délelőtt gyakran sétál a család a főtéren. Én inkább biciklizem. Mióta a Nyuszi elhozta nekem a rendőrbiciklit, és Bücünek a futót, azóta inkább biciklizem, mintsem gyalogolok. Az igazság az, hogy picit lusta vagyok. Áronnak nem tetszett a futóbicikli, így most azzal is én járok.


A főtérre azért megyünk vasárnap délelőtt, mert sima az út, és az autókat is kitiltják ilyenkor, így nyugodtan lehet kerékpározni, sétálni, görizni, ki, amit szeret. És azért is, mert közel van a plébánia templomhoz, ahova járunk.
Apa református. Én azért megyek a katolikus templomba, mert anya katolikus. Apa azt mondta, a kettő között az a különbség, hogy a katolikus templomba keresztet vetünk, a reformátusban nem. És, hogy a katolikus templom tetején kereszt van. És a katolikusban sokszor le kell térdepelni. A reformátusban nem.

A főtéren azért is szeretem, mert sok szép épület van. Mint például a Kultúrpalota, "Cifra palota", ahogy én neveztem régebb, és ahol apa dolgozik. Mert a vásárhelyi zenekar próbaterme, ahol apáék a csütörtöki hangversenyekre próbálnak épp ebben a palotában található. Apa odavan ezért a városért. Mert itt született. Anya is. Én is.

Áron össze-vissza rohangált a parkban. Kergette a galambokat. Egyszer apát megszidta a bácsi, aki etette a galambokat, hogy miért engedte galambot kergetni. Apa és a bácsi összevesztek. Szerintem apának volt igaza. Mert galambot etetni köztereken szigorúan tilos. Ezt én találtam ki. De apának akkor is igaza volt!
Én örülök, hogy itt a nyár, mert ilyenkor apától kiudvarolhatok egy fagyit. Bücüke még nem tud egyedül fagylaltot enni. Üvegből inni is csak most tanul.

Fagyi után hazasiettünk, mert Ami mama várt minket finom ebéddel.