Én sorra kipróbáltam a mászókákat. Volt ott ilyen is:
Olyan is:
Bücü sem hagyta magát, amit lehetett, kipróbált.
Találkoztunk Ágnesékkel. Felmásztunk a pókhálóra, és onnan szólítgattuk egymást. Aztán összekoppantottuk véletlenül a fejünket. Ha jól emlékszem, az idén másodszorra.
Egyik hintánál egy bácsi hajtott meg, akiről apa azt mondta, hogy ő segített anyának születésemkor vagyis ő vett ki engem is (és Áront is) anya pocakjából. Köszi doki!
A legérdekesebb hintán apa nem fényképezett le, mert éppen akkor cseréltek anyával. Anyával ketten kézenfogva rohantunk, hogy kipróbáljuk azt a hintát, melyen csimpaszkodni kell, és sokáig visz a hinta a huzalon. Ilyen hintán először tavaly a budapesti állatkert játszóterén ereszkedtem. Végre itthon is van!!!
A következő kép tehát a tavaly Budapesten készült. Majd egyszer mesélek erről is. Bücükével jól lehet fogócskázni, szaladgálni. Haragszik is emiatt apa, mert ritkán áll meg egy helyben, így nem képes lefényképezni őt. Ez a kép kivételesen sikerült.
2 óra szabadtéri mozgás után, fáradtan, éhesen és szomjasan indultunk haza. Még anya is elfáradt. Ezt onnan láttam, hogy a végén már lábbal hajtotta a hintát.
Hazafele Áron elaludt a kocsiban, ezért ő nem ebédelt velünk.
Kis idő múlva követtük őt mi is. Vagyis: Áron aludt. Anya aludt. Marci is aludt. Apa? Szintén zenész!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése