Irány a múzeum!

Mint már említettem, anya második szenvedélye, a könyvek után, a múzeum. Hogy havonta vásárol nekem (vagy magának? Nem tudni.) gyerekkönyvet az tűrhető. Sőt!

De az, hogy a második szenvedélye miatt 10 hetes koromban elcipelt a párizsi Louvre nevezetű múzeumba... Hát...Szerencsére a pocakjában jó meleg volt, nagyokat szundítottam, amíg ő a termeket járta.

Második múzeumi élményem szintén anyának köszönhetem, ezúttal itthon a Történelmi Múzeumban. 3 éves lehettem talán. Egyik este, mesélés közben rákérdeztem, mi is az a koponya. Thomas talált rá egy kincses ládára, melyben mindenféle régi tárgyat rejtettek el, mellette pedig sok csontot és koponyát ástak ki egy barlangban. ezeket a kincseket aztán egy hadtörténeti múzeumba szállították. Anya hiába mesélte nekem, mi is az a múzeum... Nem értettem. Hanem elvitt másnap a múzeumba, ahol igazi koponyát mutatott nekem, üveg mögé zárva. Ott tanultam meg, mi is az a múzeum, és azt is, hogy mit is jelent az a szólás: Mindent a szemnek, semmit a kéznek.

A harmadik múzeumi élményemet a tavaly szereztem. Együtt nyaralt a család Magyarországon, amiből 3 napot Budapesten töltöttünk. Természetesen anya múzeumlátogatást is tervezett. Többet is. Sajnos csak egy valósult meg. Anya jól ismeri a budapesti múzeumokat, mert mikor fiatal volt 2 hónapot tanulmányozta őket, múzeumról múzeumra járva figyelte a múzeumba járó gyerekeket, és a múzeumi foglalkozásokat. Mikor aztán tele élményekkel hazaérkezett Budapestről, hiába mondta itt a múzumban dolgozó bácsiknak és néniknek, hogy múzeumpedagógia, nem értették, hogy mit akar. Már akkor elhatározta, hogy írni fog egy könyvet a múzeumokról. Azóta is írja.


Szóval a budapesti múzeumok közül a család a Közlekedésit választotta, mert abban még apa is járt gyerekkorában, és meg szerette volna nekem mutatni a sok közlekedési eszközt, amit ott kiállítottak. Ennek a múzeumnak a bejáratánál egy régi vonat, az épület tetején pedig ey repülőgép jelzi messziről az arrajáróknak, hogy ott található a Közlekedési Múzeum. A vonat látványára ismét kiújult a Thomas-szenvedélyem.

A közlekedési eszközökről csak az idén tanultunk az oviban, de én már meg tudtam mondani az óvó néninek, hogy mi is az a földalatti vagy villamos és troli. Mert én ezeket a tavaly megismertem Budapesten. Sőt még hajót is láttam a Dunán...
Hajó a múzeumban is volt. Ezen kívül volt ott mindenféle vonat, gőzös is, meg teher is, autók, motrok, repülők, kerékpárok stb. Be is lehetett némelyikbe ülni. Nagyon tetszett nekem ez a múzeum. Még visszatérünk oda, úgy érzem.

Emléket is hoztunk onnan: két Trabantot. Azóta is őrizzük őket.
Azt hiszem, kezdem érteni, mi is az a múzeum: sorba teszem a sok autót, vonatot, amelyeket régen kaptam és gyűjtöttem, akkor az lesz az én kis "magángyűjteményem". És ha, mondjuk ellátogat hozzám egyik barátom, és megtekinti, és mindenki másnak megmutatom, akkor már kész is a múzeum. "Belépés díjtalan." Ingyen megtekinthető. A kinderfigura-gyűjteményem is közszemlére bocsátom. És én majd elmagyarázom, hogy melyik micsoda, mikor került a gyűjteményembe. Anya lesz a múzeumpedagógus. Ő nekem fog dolgozni, a hozzám látogató gyerekcsoportoknak fog különböző érdekes és vonzó foglalkozásokat tartani. Ezt ő tudni fogja biztos, mert erről ő sokat olvasott és írt is. De jó is lenne!
Gyertek hozzánk múzeumba!