Személyes benyomások, gondolatok, érzések merő őszinteséggel

2009. május 26., kedd

Ki vár a várban?


Ma délután anyáék kocsival jöttek utánam az oviba. Anya cipőcsere közben találós kérdést tett fel:
-Találd ki, merre fogunk tekeregni ma délután? Három betűs szó, első hangja v, mint vonat, második betű á, mint Ágnes és utolsó hangja r.
-A VÁRba!
-Igen - válaszolta anya - Amíg apa elintézi a dolgát a főtéren, addig megfejtjük a nagy talányt, hogy hány bástyája van a vásárhelyi Várnak. Térképet is hoztam magammal.
Apa lerakott bennünket a Kapubástya előtt, azon keresztül jutottunk be a Várba.
A bejáratnál 3 zászló lobogott.
-Látod - magyarázta anya - ez a sárga csillagos kék zászló Európa zászlaja, a háromszínű lobogó Románia zászlaja, míg ez a harmadik fehér-világoskék Marosvásárhely zászlaja, benne a címerrel. Látod, a medvefejet?
Mielőtt azonban beléptünk volna, még megnéztük Borsos Tamás szobrát is, aki jó szomszéd Bernády Gyuri bácsival, ott lenn a gesztenyesütő melletti téren. Akinek én csak úgy köszönök, hogy "Szia Gyuri bá!"
Beljebb a Kapubástyában mindenféle rajz, betű volt felfirkálva a falra. A "rossz fiúk" tették. Láttam egy koponya-rajzot is. Olyan félelmetes volt!
A térkép segítségével bejártuk a vár belsejét, felmásztunk a várfalra, közben megszámoltuk többször is a bástyákat: Kapubástya egy, Kisbástya kettő, Vargák bástyája három, Szűcsök bástyája négy, Kádárok bástyája öt, Mészárosok bástyája hat és végül a Szabók bástyája hét.
Hurrá! Megfejtettük a talányt! Hét bástyája van a marosvásárhelyi Várnak. Az utolsót már ismertem, mert anya már említette a múltkor a bulevárdi játszótéren.
Mikor megjött apa, képeket is készített rólunk, és azt is elmesélte, hogy régebb ide menekültek a város lakói az ellenség elől.
Felmásztam a Kádárok bástyájára és kikukucskáltam a lyukakon.
-Apa, miért vannak ezek a lyukak a falon?
-Ezen keresztül figyelték az ellenséget a védők, és rájuk is lőttek, ha kellett.
Nagy lövöldözésbe kezdtem. Én voltam a védő, és mindenkit lepuffantottam.
-Győztünk! Győztünk! - kiáltottam.
Ebben a pillanatban megszólalt a Vártemplom harangja. Olyan hangosan szólt, hiszen ott álltunk szinte alatta. Apa megígérte, hogy vasárnap felvisz a backamadarasi templomtoronyba, és megmutatja a harangokat.
Nagyon élveztem a várbeli kalandokat, remélem még elmegyünk máskor is.

Nincsenek megjegyzések: